Páskándi Géza A vigéc című zord bohózatában nemzeti megmaradásunkról, hagyományaink, értékeink megőrzéséről szól. Az abszurdoid középpontjában egy család áll. Töredékes család. Korosodó házaspár és egy szem leányuk. Köznapi életüket egy jövevény, egy kereskedelmi utazó, egy háztartási gépekkel házaló vigéc zavarja fel. Ez a törpe, ez a zsugorított Mefisztó a jobb élet reményéért cserébe nagy árat kér tőlük. Anyanyelvük, történelmük és kultúrájuk elfelejtését.
A dráma zord bohózat. Pillanatkép történelmi létünk képtelenségéről. Szemléletét hitvitázó drámáink élessége és a székely viccek akasztófahumora jellemzi. Az író gyötrelmesen éli meg művében a magyarság fenyegetettségét, de van benne annyi kurázsi, hogy a magyar dal hősét kövesse: mikor immár halálfia, ránk nevet mégis.
Páskándi darabjának időszerűsége aligha kétséges, ízig-vérig mai, sokat merít a commedia dell’arte hagyományaiból.
NE FOGJA ŐT A FELEDÉS! Ha élne, 87 éves lenne.
Pénzes Ciprián,kereskedelmi utazó Csuka János
Kádas József, nyugdíjas Kovács J.István
Margit, a neje Szamosvári Gyöngyvér
Zsuzsa, a lányuk Bódi Beáta
Szunnyay, az albérlőjük Téglás Márton
Rendező: Bucz Hunor