A bezártság, a magány nyomasztó érzése, a hit egyéni és közös megélése, az együttérzés fontossága, a közös értékrendszer megtaró ereje, szeretteinkel való találkozás reménye, a vágy az újrakezdésre visszhangzik Tamási Áron testről és lélekről, bizalomról és a bizalommal való visszaélésről, a régi életforma feladását elváró, az új élet hamis ígéretéről szóló színpadi művében.

A Boldog nyárfalevél a szenvedés árán is a hűség bizonyosságát hordozza, a házastársét, a faluét. A vándorló szerzetes álruhájában a katonaságból visszatérő falu jegyzője – meglehetősen aljas próbatételek megrendezése után -boldogan hullhatott a földre, mint a lelkek harmatát hordozó falevél, mert a felesége után a falu is „jól vizsgázott”. A színház a színházban elv alapján lehetőség nyílt a helyzetbe hozott feleségnek és falunak, hogy megnyilvánuljon és kifejthesse hozzáállását a kényes kérdésekhez.

Előadásunkat Tamási Áron gondolatai alapján kívántuk megvalósítani, miszerint a hagyományokra épülő életforma és értékrendszer szellemi erejét a gondolkozásmódon és kinyilatkoztatásokon túl az élő hagyományként létező népzene, néptánc, népdal fejezi ki.

A Spectrum Színház a Maros Művészegyüttessel a Tündöklő Jeromos után másodszor él a művészi kifejezés eme lehetőségével, miszerint a rituális színház formáját sajátos életszerű módon teremti meg Tamási szellemében, aki megtaró életformának nevezte a művészetben való megnyilvánulást.

Szereposztás:

Vaska Gellért: Bogdán Zsolt (Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló művész) m.v.

Kláris: Márton Emőke Katinka

Kupás Tódor: Pál Hunor

Barka: Czikó Juliánna

Dobola Paskál: Tatai Sándor

Torzsa: Szélyes Ferenc

Mátyus: Kárp György

Vikota: Szász Anna

Lenge: Mihály Zsolt m.v.

Asszonyok, katonák: a Maros Művészegyüttes táncosai

Zenészek: a Maros Művészegyüttes zenekara

Rendezte: Török Viola

Zene: Kelemen László

Koreográfia: Varga János

Díszlet, jelmez: Török Viola, Takács Tímea

Fénytechnika: Incze Róbert, Marthi Szilárd

Hangtechnika: Filip Ignác