A híd, ami Brooklynban van, és ahonnan lepillantva az olasz negyed látható. Az előadás a határokról szól. Az utolsó pillanatokról, amikor már átkelünk, de még a hídon vagyunk, és még visszanézhetünk. A rosszon még innen, de a helyesen már túli pillanatokról. Azokról a pillanatokról az átkelés közben, ahol még meg lehet állni, vissza lehet pillantani, netán vissza is fordulni. Végig ott feszül a kérdés: tényleg, vissza lehet-e innen még fordulni? Vagy még innen? … Esetleg innen…? Honnantól válik véglegessé az átkelés? Netán van olyan szenvedély, ami olyan erős, hogy nincs az a hatalom, az a tudás, az a bölcsesség, ami visszafordíthatná, aki e szenvedély útját járja? Tudatosítsuk magunkban, hogy hol is van a jó és a rossz között a határ. Ám pillantsunk vissza a hídról mindenképpen.
Fotó: Komka Péter
| Eddie | Máté Krisztián | |
| Beatrice | Kökényessy Ági | |
| Catherine | Mikecz Estilla | |
| Rodolpho | Ágoston Péter | |
| Marco | Farkas Zoltán | |
| Alfieri | Albert Péter | |
| Luis | Erdélyi Gábor | |
| Első tiszt Második tiszt | Csank Péter Pető Martin | |
| rendező | Kis Domonkos Márk (Jászai Mari-díjas) | |
| dramaturg | Deés Enikő | |
| díszlet- és jelmeztervező | Pallós Nelli | |
| rendezőasszisztens | Gyetvai Viktória | |