Kulcsár Edit 2013 óta dolgozik dramaturgként a Nemzeti Színházban, 2017-től pedig a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó főszervezője. A Déryné Programon belül kettős szerepet tölt be: a szakmai bizottság és a mentorprogram munkájában is részt vesz. A színházi szakemberrel szerteágazó feladatairól, eddigi tapasztalatairól és a járvány hatásairól beszélgettünk.

– Hogyan került kapcsolatba a Déryné Programmal?

– Több mint tíz éve dolgozom együtt Vidnyánszky Attilával, akinek régóta célja volt, hogy a vidéki Magyarországra is eljussanak értékes színházi előadások. A beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházzal és a debreceni Csokonai Színházzal is rendszeresen járt tájolni, ezért pontosan ismerte a vidéki kistelepülések kulturális helyzetét. Elkezdett egyeztetni a témában érintett szereplőkkel – művelődési házak igazgatóival és színházi szakemberekkel –, és végül egy tanulmányban összegezték a tapasztalataikat.

Aztán 2019 őszén érkezett a hír, hogy lenne anyagi támogatás egy országos program megvalósítására, csak ki kell dolgozni hozzá a rendszert. A tervezési folyamat hamar beindult, és 2020-ra teljes mértékben kialakult a Déryné Program felépítése.

– Milyen feladatokat lát el a programon belül?

– Két területen segítem a munkát: egyrészt a szakmai bizottság tagja vagyok, másrészt a Barangoló alprogram egyik mentora. A bizottság a beérkezett előadások közül állítja össze azt a kínálatot, ami bekerül a Déryné Programba, és ebből választhatnak a befogadóhelyek. A Barangolóban pedig új produkciók születnek, különféle műfajokban. Mentorként több készülő előadást is figyelemmel kísérek, néhol többet segítve, néhol külső szemlélőként rávilágítva újabb lehetőségekre.

– Milyen alkotócsoportokat mentorál?

– Legutóbb a Szegedi Pinceszínházban voltam, ahol egy nagyon érdekes Karnyóné-előadást (Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak – a szerk.) fognak bemutatni. A darabot az Aradi Kamaraszínház igazgatója, Tapasztó Ernő rendezi, aki egy zseniális ötlettel állt elő: a bábszínház elemeit alkalmazzák majd az élő színészekre. Ez a megoldás nagyon illik az alapmű szellemiségéhez, hiszen Csokonai „diáktréfának” szánta a Karnyónét, ezt a groteszk bohózatot.

A második produkció, amit mentorálok, Solymos Tamás Nélküled című drámája, amit az Óvóhely Kultúrbunkerben visznek színre Viktor Balázs rendezésében. Ez a darab egyfajta idegenvezetés egy romos erdélyi kastélyban, amely során többek közt az identitáskeresés és a történelmi értékeinkhez fűződő viszony témája merül fel.

Ezek mellett a pécsi Apolló Kulturális Műhely egyik előadását fogom figyelemmel kísérni, ahol a Csongor és Tünde bábos változatát készítik el. Ez is egy különleges vállalás, hiszen Vörösmarty drámája nagy lélegzetű mű, nem pedig egy mesejáték. Kíváncsian várom, hogy az alkotócsapat hogyan dolgozza fel ezt a drámát a bábművészet eszközeivel.

– Hogyan kell elképzelni a szakmai bizottság munkáját?

– A bizottság kilenc tagból áll, akik között közművelődési és színházi szakemberek vannak. Külön-külön mindenki pontozza a beérkezett előadásokat, ebből létrejön egy lista, amit közösen megvitatunk. A programba bekerülő produkcióknak elsősorban magas színvonalúaknak és kisebb színpadokon is megvalósíthatóknak kell lenniük, amelyek egyszerre szórakoztatnak és szívet-lelket melengető, közösségépítő üzenetet is hordoznak. Az előadáslistából aztán a befogadóhelyek választhatják ki, hogy melyik darabot szeretnék meghívni magukhoz.

A bizottság tagjai: Balogh Tibor, Kis Domonkos Márk, Kulcsár Edit, Nagy Gábor, Oberfrank Pál, Szedlacsek Emília, Szente Béla, Szigetvári József, Vidnyánszky Attila.

– Műfaj szempontjából milyen a kínálat?

– Szerencsére sokféle műfajból érkeznek jelentkezések. Nemcsak klasszikus értelemben vett színdarabok szerepelnek nálunk, hanem az opera és a tánc is képviselteti magát első perctől kezdve.

– A Déryné Program mellett a Nemzeti Színház dramaturgja és a MITEM főszervezője is. Hogyan fér meg ennyi feladatkör egymás mellett?

– A pandémia miatt sajnos fel kellett függeszteni egyes színházas és a MITEM-mel kapcsolatos teendőt, így bőven jutott idő feldolgozni a beérkezett előadás-felvételeket. Az első „rohamban” több száz videót kellett megnéznünk, azóta viszont már szépen beállt a rendszer, és egyszerre kevesebb jelentkezést kell elbírálni. Mentorként is nagyon kíváncsi vagyok a most születő produkciókra, és nem utolsósorban az ezáltal kötött új ismeretségeket később a Nemzeti Színházban is lehet majd kamatoztatni.

– Mivel lehetne még bővíteni a programot?

– A program igazi próbája az lesz, amikor majd több száz előadás fut egyszerre az ország minden táján, és közben a Déryné Társulat produkcióit is menedzselni kell. Úgy gondolom, egy-két év múlva fog majd látszani, hogy fenntartható-e a rendszer. Én abban is reménykedem, hogy a program bizonyos elemei majd önfenntartóvá válnak, vagyis a befogadóhelyek és a színházi alkotók egymás közt bonyolítják le az előadásokkal kapcsolatos teendőket.

Nekem az lenne még nagy öröm, ha a programot idővel a határon túli magyar területekre is ki tudnánk terjeszteni. Azonban ez sajnos nem egyszerű, hiszen így is szerteágazó a működésünk.

forrás: https://papageno.hu/blogok/szinhaz-mindenkinek/2021/02/kulcsar-edit-a-programba-bekerulo-eloadasok-kozossegepito-uzenetet-hordoznak/