A Barangoló alprogram egyik előadása egészen különleges megoldást rejt. A Páternoszter című darab díszletének tervezéséhez a mesterséges intelligencia segítségét vették igénybe az alkotók. Létmányi Attila rendezővel a Papageno beszélgetett.
– Miért döntöttetek úgy, hogy MI (mesterséges intelligencia) segítségével tervezitek meg az előadás díszletét?
– Ennek van egy nagyon pragmatikus és prózai oka: gyorsan kellett a díszletterv. Körülbelül fél órámba telt elkészíteni, olyan könnyű megterveztetni ezt a díszletet a mesterséges intelligenciával.
– Ahhoz, hogy ilyen gyors legyen gondolom kellett egyfajta rutin, a technológia ismerete.
– Próbálunk alkalmazkodni ehhez az új világhoz, mi, akik nem a 21. század gyermekei vagyunk. Ennek a keretén belül én már korábban többször kísérleteztem ilyen MI-képalkotással.
Az általam használt program esetében konkrétan lefestettem szóban azt a képet, amit a képzeletemben láttam. Ehhez képest kidobott egy olyan eredményt, ami egyébként nem közelítette meg az általam elképzelteket, valami teljesen más lett. Ez viszont az én előzetes elképzeléseimet is módosította. Tulajdonképpen ugyanúgy működött, mint egy valódi alkotótárssal: én hoztam egy ötletet, ő is hozta a sajátját, és a kettőből egy kompromisszumos harmadik kialakult a végén. Több díszletelemet terveztettem, végül, ami egyedül benne maradt az maga a páternoszter szerkezete. Így alakult ki a végén az a díszletterv, amit a Barangolóban jóváhagytak, ami a darabba bekerült.
– Mik voltak a hívószavak, amiket használtál?
– Most már nem kulcsszavak alapján zajlik a dolog, hanem mondatokat lehet neki írni. Az algoritmus azt is megérti, hogyha árnyalod a képet, ha egészen konkrétan instrukciókat adsz neki.
– Ez egy kicsit úgy hangzik, mint az a játék, amikor valaki néz egy képet, a másik pedig az ő leírása alapján kell, hogy lerajzolja.
– Teljesen arról van szó. Sőt, azt is meg kell neki adni, hogy milyen stílusban csinálja. Ha nem adsz meg stílust, akkor az alapján próbál skatulyázni, amilyen körülményeket lefestesz. A lehetőségek tárháza azt hiszem, hogy végtelen, és kicsit aggasztó is, hogy mikor leszünk teljesen lecserélhetőek.
– Ez a díszlet egy működő szerkezet?
– Természetesen nem szereltünk be egy páternosztert a színpadi térbe, de varázsdobozként funkcionál ez a díszlet. Egy négyoldalú, forgatható, igen impozáns méretekkel rendelkező test, aminek különböző felületei és adottságai vannak, funkcionál liftként, koporsóként, vetítőfelületként. Több bejárata és kijárata van és forog. Szóval elég sokrétű dolog.
– Mi a szerepe a darabban a díszletnek?
– Praktikus, funkcionális és allegorikus díszletelem. Önmagában olyan teret képez, amin keresztül különböző világok között közlekednek a szereplők. A páternoszter a lélek útjának szimbóluma, a születéstől a halálig és ismét a születésig.
– A Barangoló alprogram támogatásának köszönhetően születhetett meg az előadás. Milyen segítséget kaptatok a próbafolyamat során, valamint kiknek ajánlanád, hogy jelentkezzenek a mentorprogramba?
– A legnagyobb segítség, amit nyújtanak az az, hogy térrel, műszaki személyzettel és természetesen a forrással segítik a munkát. A Dérynében lehetőség van egy olyan professzionális színházi közegben dolgozni, ami független társulatoknak elérhetetlen, vagy közel elérhetetlen, ezért is bíztatnám az alkotókat, hogy vegyék elő a fiókban lapuló ötleteiket, jelentkezzenek a programba és valósítsák meg produkciójukat.
A teljes interjú a papageno.hu-n olvasható.
Színház mindenkinek!