Értékfejlesztés és művészeti nevelés Kárpátalján a légvédelmi riadó árnyékában. A kultúra ott is jelen tud lenni, ahol a körülmények nem hétköznapiak.
A Határtalan Program keretében a KultUp csapata október 20-án Kárpátalja legnagyobb településének magyar tannyelvű iskolájába, az Ungvári Dayka Gábor Líceumba látogatott. Bár a gyerekek többsége kétnyelvű közegből érkezik, a magyar nyelvű program iránti figyelmük és lelkesedésük megindító volt. Visszafogottabb kezdés után a diákok hamar megnyíltak, egymás között pedig vidáman, csillogó szemmel élték meg az együtt töltött időt.
A délelőtt során légiriadóra is sor került, mely a helyiek számára már szinte rutinszerű. A tanulók nyugodtan, fegyelmezetten vonultak az óvóhelyre, a program pedig rövid időre megszakadt. A pincében eltöltött percek mégis különös, emlékezetes hangulatot hoztak: egy-egy dal, egy mosoly vagy egy bátorító pillantás ismét bebizonyította, hogy a kultúra ott is jelen tud lenni, ahol a körülmények nem hétköznapiak.
Pomlényi Attila, a KultUp oktatási referense így foglalta össze élményeit:
„Légiriadóhoz is volt szerencsénk, amely a helyiek számára szinte már szokványos. Szaggatott csengő jelezte, hogy le kell vonulni a kijelölt óvóhelyre az iskola pincéjébe. Rutinszerűen, rendezett tömegben vonultunk a diákokkal közösen, akiket látszólag semmilyen szinten nem billentett ki ez a helyzet, hiszen ez heti rendszerességgel zajlik. Számunkra nem volt ennyire megszokott, főleg mert a foglalkozásokat és előadásokat is le kellett állítani, amikor az igazgatóasszony jelezte, hogy indulás a pincébe. A mondat: ‘Légi riadó van, menni kell az óvóhelyre’ nem volt szokványos ebben a hirtelenségben, az ismert körülmények és a munkácsi események tudatában. A pincében körülbelül 30 percet töltöttünk, a diákok külön helységekben foglaltak helyet. Egyikben Szabó Bence operaénekes rögtönzött jelleggel Padlás-dalokat énekelt, emelve a helyzet komolyságát.”
„A légiriadó idején azonnal a pincébe vonultunk. Tudtuk, hogy valós veszély áll fenn és a protokoll szerint jártunk el. Lent ülve átéltem, hogy közösen vállalunk felelősséget egymásért. Különösen figyelemre méltó volt, hogy Szabó Bence elénekelte a Fényév távolság című dalt, amivel a helyzet feszült pillanatait oldotta, és a közösség élményeit összekapcsolta. Ez a helyzet a színház és a valóság közös terében zajló drámai pillanat volt, amelyben a művészet eszközével segítettünk kezelni a körülményeket és erősítettük a közösségi összetartozást.” – emlékezett vissza Dr.Adamovich Ferenc táncművész, pedagógus, aki most először élt át hasonló helyzetet.
„Amikor megszólalt a légiriadó, szívünk egy pillanatra megállt, nekünk ez teljesen új volt. Az ottani diákok látszólag nyugodtan kezelték a helyzetet, de a félelem mégis ott ült a szemükben. Én, mint énekes, tudom, milyen erő van a zenében: képes megnyugtatni, vigaszt nyújtani, mert az ének mindenkit megérint és elűzi a félelmet.” – tette hozzá Szabó Bence operaénekes.
A Déryné Program számára ezek az alkalmak nem csupán programok, hanem valódi küldetések: hidat építeni, kapcsolatot teremteni, és kulturális élményt adni ott, ahol talán a legnagyobb szükség van rá.