A Déryné Társulat új tagja számára a színészet nem csupán hivatás, hanem életforma. Harsány, mégis alázatos, a színpadon mindig önazonos. Hisz abban, hogy a színház képes formálni, felemelni és összekötni az embereket, bárhol is játsszanak.
Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész szeretnél lenni? Mi vonzott a pályára?
Gyerekként már sokan mondták rólam, hogy színész lesz belőlem, talán a harsányságom és az állandó elevenségem miatt. 13 évesen Vácon bekerültem egy musical színjátszókörbe, majd a gimnáziumban a drámakörbe. Ott éreztem először, hogy ez több egyszerű játéknál, otthonos volt, inspiráló, és szakmailag is színvonalas közeg. Később az akkori mesteremnek, Lakatos-Tombácz Ádámnak már így fogalmaztam: úgy érzem kész vagyok elköteleződni a színészi pályára.
Ki/kik voltak a legnagyobb hatással rád az egyetemen? Mi volt a legfontosabb tanács, amit kaptál, és kitől?
Nagyon nehéz csak egy nevet említeni, mert minden tanáromtól kaptam valamit, ami fontos mérföldkővé vált. Az osztályfőnökeimet, Funtek Frigyest és Quintus Konrádot mindenképp kiemelném, mert emberileg is sokat tanultam tőlük. Emellett Pápai Erika zenés mesterség tanáromtól nemcsak szakmai, hanem emberi útmutatást is kaptam, ezért őt is osztályfőnökömnek tekintem. Sok olyan beszélgetésünk volt, ami már túlmutatott a szakmán, és a személyes fejlődésemben is segített.
Van példaképed a szakmában, akinek a pályáját követed?
Igen, egyértelműen Kaszás Attila. Sajnos már nem láthattam őt élőben, de rengeteg felvételt megnéztem róla. Az az érzelmi tisztaság és mélység, amit közvetített, számomra példaértékű. Emellett Bereczki Zoltánt is említeném, akit akárhányszor előad: 120 fokon ég és ebből a szenvedélyből sokat merítkezem.
Milyen típusú szerepek érdekelnek inkább? Drámai hős? Humoros figura?
Soha nem a műfaj határozza meg, hogy mi vonz egy szerepben. Inkább az, hogy mit mond számomra a darab, milyen gondolatot hordoz, és én mit tudok hozzátenni. Minden szerep jelent valamit, csak meg kell találni benne a személyes igazságot.
Mit jelent számodra a vándorszínház műfaja és a Színház mindenkinek! misszió?
Már az egyetem előtt megfogalmazódott bennem, hogy ha valaki az idejét a kultúrára szánja, akkor nekem kötelességem a legjobbat adni magamból. A szakmai alázatom ezt diktálja. „Nem adhatok mást, csak mi lényegem.” – ahogy Lucifer mondja.
Milyen érzés mindig új helyen, új közönség előtt játszani?
Hihetetlenül inspiráló. Rengeteg településre jutunk el, és szinte mindenhol egy-egy híres emberről elnevezett kulturális térben lépünk fel. Megható érzés ilyen helyeken játszani, mert akkor válik átélhetővé a hely történelme. Minden közönség más energiát hoz — és ez nemcsak a helyszíntől, hanem az emberektől is függ.
Szerinted mitől jó egy előadás? Miért fontos ma, 2025-ben a színház – különösen a fiataloknak?
Azt hiszem, ezt mindenki érzi, a néző is, a színész is pontosan tudja, ha valami jó, és azt is, ha nem. Ha egy előadás nem vált ki semmit az azt jelenti, hogy nem érintett meg senkit. A közömbösségnél még egy rossz előadás is jobb.
Mi az a három szó, ami legjobban jellemez téged?
Szenvedélyes, mert tüzes alkat vagyok. Lojális, mert hiszek az értékekben és az emberi kapcsolatokban. Analitikus, mert szeretek mindent megérteni, kielemezni, mielőtt cselekszem.
Miben szeretnél fejlődni a következő időszakban?
A kommunikációban. Főleg a hétköznapi életben, mert a színpadon más szabályok érvényesek, de a civil térben néha nehezebb jól megfogalmazni, amit érzek.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál?
Majdnem focista lettem, kapus. A sport mindig közel állt hozzám. De el tudom képzelni magam sportriporterként vagy akár navigátorként a rallyban.
Mi a bakancslistád top 3-as tétele?
Őszintén? Soha nem volt bakancslistám. Amit elhatároztam, azt mindig igyekeztem megvalósítani. Inkább céljaim vannak, amiket lépésről lépésre elérek.
Melyik korszakba utaznál vissza időgéppel – akár egy szerep kedvéért?
A céhek világába mennék vissza, abba az időre, amikor a valuta épp kialakulóban volt, és minden tárgynak megvolt az értéke. Ez egy új korszak volt, a sötét középkor előtt, izgalmas átmenet, amikor minden változásban volt.
Mi az a hobbi vagy furcsa szokás, amit kevesen tudnak rólad?
Szeretek I. világháborús játékokkal játszani. Ez teljesen kikapcsol, nem kell gondolkodnom, és közben a barátaimmal is tudok beszélgetni.
Ha egy étel lennél, mi lennél – és miért?
Lasagna. Összetett, réteges. Ráadásul az alapételnek is számos változata van, eltérő összetevőkkel. Sokféle íz és lehetőség van benne.
Mi az, ami azonnal jókedvre derít, bármilyen napod van?
Most az öt éves énem válaszol: egy kis csoki vagy egy plüssfigura mindig boldoggá tud tenni. Néha a legegyszerűbb dolgok hozzák vissza a gyerekkori örömöt.