Vajda Zoltán Richárd a 2025/26-os évadtól erősíti a Déryné Társulat csapatát. Zoli a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, őszinte, közvetlen figura, aki az interjúban azt is elárulta, hogy ha tehetné, a gladiátorok korába utazna vissza, valamint, hogy gyermekkorában vonzotta a régészet.
Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész szeretnél lenni? Mi vonzott a pályára?
A színházhoz vezető út sokszor kanyargós – nálam sem volt ez másként. Gyerekként már szerepeltem a tatabányai Jászai Mari Színházban, viszont a döntés, hogy tényleg ezt szeretném csinálni, jóval később született meg bennem. Először a zene, az éneklés vonzott, de egy idő után nem éreztem magam komfortosan benne, így a színészet felé fordultam. Ez akkoriban egy menekülőút is volt – 20 éves voltam, Mocsáról jöttem fel Pestre, nem igazán találtam a helyem a világban. Aztán a Pesti Magyar Színház Akadémiája adott ehhez egy komoly lökést. Ma már tudom: jó irányba mentem.
Ki/kik voltak a legnagyobb hatással rád az egyetemen? Mi volt a legfontosabb tanács, amit kaptál, és kitől?
Az egyetemi évekből Fehérné Kovács Zsuzsanna, a beszédtanárom tanácsai ragadtak meg a legjobban – mellette valahogy mindig meg tudtam nyugodni. Az egyik legfontosabb tanács, amit még a Színiakadémián kaptam Varga Éva Tanárnőtől: ebben a szakmában az egyik legfontosabb dolog, ha megismered saját magad. Ez nem könnyű, de nagyon igaz és sok mindenben előrevisz.
Van példaképed a szakmában, akinek a pályáját követed?
A pályán Földes Tamást érzem igazán közel magamhoz. A hozzáállása a szakmához a jelenléte a próbákon, színpadon magával ragadó, és valahogy úgy érzem: van bennünk valami közös.
Milyen típusú szerepek érdekelnek inkább? Drámai hős? Humoros figura?
Szerepálmom még nem volt – lehet, hogy csak most jött el az az idő, amikor igazán készen állok bizonyos feladatokra. Kaptam már főszerepeket, és ezekért nagyon hálás is vagyok. Igazából bármit örömmel csinálok. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a jövő.
Mit jelent számodra a vándorszínház műfaja és a Színház mindenkinek! misszió? Milyen érzés mindig új helyen, új közönség előtt játszani?
A vándorszínházi tapasztalat egészen új számomra – és izgalmas. Ha nekünk is ilyen programjaink lettek volna diákként, talán még jobban beleszerettem volna a színházba. Nagyon fontos, hogy a vidéki fiatalokhoz is eljusson az élő színház élménye. Jó érzés olyan helyekre menni, ahol nem ismernek – és ott is ugyanúgy, élvezettel helytállni.
Szerinted mitől jó egy előadás? Miért fontos ma, 2025-ben a színház – különösen a fiataloknak?
Azt gondolom, hogy egy jó előadás attól lesz igazán értékes, hogyha nem egy gyári mintát követ, hogyha van benne szív, lélek, valódi közösség. Ha mi, akik a színpadon vagyunk, ezt megéljük, akkor a közönség is fog ebből valamit érezni a nézőtéren. A színház dolga, hogy elindítson valamit, A-ból B-be vigyen minket, és a nézőt is egyaránt.
Mi az a három szó, ami legjobban jellemez téged?
Három szóban? Megfigyelő. Átgondolt. Kíváncsi.
Miben szeretnél fejlődni a következő időszakban?
Fejlődni? Leginkább az időbeosztásban – ez mindig kihívás.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál?
Ha nem színész lennék, talán grafikusként dolgoznék – ezt tanultam is. A festés viszont a mai napig része az életemnek. Ünnepekre szoktam festményt ajándékozni, mert szerintem úgy tudok igazán önazonosat adni.
Mi a bakancslistád top 3-as tétele?
A bakancslistámon utazás, utazás és utazás. Három hely biztosan szerepel ezen a képzeletbeli listán:
– Svájc, a hegyek miatt.
– Egyiptom, mert régész akartam lenni gyerekkoromban.
– Korea, mert szeretem a filmjeiket és érdekel a kultúrájuk.
Melyik korszakba utaznál vissza időgéppel – akár egy szerep kedvéért?
Ha időgépem lenne, visszautaznék a gladiátorok korába – de csak akkor, ha én lennék az a harcos, aki sosem hal meg.
Mi az a hobbi vagy furcsa szokás, amit kevesen tudnak rólad?
Kevesen tudják, de fociztam is – még megye II-ben –, ma már sajnos nincs rá időm.
A másik hobbim a festés.
Ha egy étel lennél, mi lennél – és miért?
Ha étel lennék, akkor valószínű rakottkel. A gyerekkoromat idézi, Anyukám csinálta a legfinomabbat. Én is szeretnék olyan „finom” lenni.
Mi az, ami azonnal jókedvre derít, bármilyen napod van?
Ami mindig jókedvre derít? Egy jó pihenés. Az sok mindent rendbe tesz.