Teltház előtt, vastapssal kísérve mutatta be a Nemzeti Színház Gobbi Hilda termében a Déryné Társulat legújabb produkcióját, a Chioggiai csetepatét. Carlo Goldoni fergeteges vígjátékát Tapasztó Ernő rendezésében állított színpadra a társulat. Egy színes, érzéki, temperamentumos világot álmodtak meg, ahol a néző nemcsak látja, de szinte érzi is a tenger illatát, a pizzatészta melegét és az érzelmek sodrását.
Goldoni vígjátéka szenvedélyes, sodró, és ízig-vérig olasz. Az emberek nem szégyellik az érzéseiket: kiabálva, csókolva, kacagva, balhézva élik az életet. A történet tele van cselszövésekkel, féltékenységgel, nevetéssel és kibéküléssel, miközben a közönség aktív részese lehet az eseményeknek.
Tapasztó Ernő, az előadás rendezője elmondta, hogy a színház olyan, mint a foci: csapatjáték, ahol mindenki számít – a színészek, az alkotók, a technika és a zene. „Ha jól működik a csapat, az előadás lendületes, élő és hiteles.”
A Chioggiai csetepaté nemcsak egy vígjáték, hanem egy életérzés, a mediterrán káosz íze és színe színházi formában.
Losonczi Kata, aki Liberia szerepét alakítja, így nyilatkozott: „Minden jelenetben igyekszem átadni a karakter szenvedélyét és érzéseit, miközben kapcsolatot teremtek a közönséggel. A nevetés és a játék öröme azonnal érezhető a nézőtéren.”
Kaszás Mihály, Fortunato megformálója a próbafolyamatról és a végeredményről elmondta: „Nagyon jó próbafolyamaton vagyunk túl, ahol a rendező engedte, sőt ösztönözte a színészt a szabad játékra úgy, hogy közben a színész teljes mértékben biztonságban érezhette magát.”
A közönség egy valódi mediterrán kavalkád közepébe csöppent, amelyet a csípős női nyelv és a szenvedélyes táncok tettek még emlékezetessebbé.
Egyszer mindenkinek el kell utaznia Chioggiába. Legalább egy estére.