Középkorú emberek ülnek szép, okos nyugalomban egy lakás szobájának különböző pontjain. Jólöltözöttek, ápoltak. Tamást hallgatják, aki az ablakban ül, s talán énekel, talán gitározik is hozzá. Ilyen lenne, ha nem történik harminckét évvel ezelőtt az, ami történt. Talán pont így nézne ki ez a nap, harminckét évvel később, ilyen okos és szép nap lenne, talán éppen most mutatná meg nekik Tamás az új megzenésített versét. A lányok mosolyognának, a fiúk kinéznének az ablakon, „még mindig ő a legérdekesebb közöttünk”.
És milyen elképesztően jó lenne, ha így nézne ki ez a nap.
„mintha nem lennék
mintha nem lennék összekötve
mintha nem lennék összekötve a szívemmel”
EDIT – PALÁSTHY BEA
JURIJ – CSERVENÁK VILMOS
MIKI – KELLER JÁNOS
ANDREA – MÓDRI GYÖRGYI
BANDI – MÁTÉ P. GÁBOR
TAMÁS – KERESZTES GÁBOR
ÜGYELŐ, SÚGÓ, RENDEZŐASSZISZTENS
MADÁR K. ZOLTÁN
LÁTVÁNY, RENDEZŐ
TASNÁDI CSABA
JÁSZAI MARI-DÍJAS