„Mondd csak, miért nem tanítják a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson.” (Márai Sándor – Az igazi)
Ünnepelte a szellemi közélet Márai Sándor Az igazi című regényének a megjelenését 1941-ben. Az Újság című napilap cikkírója így lelkesedett: „Irodalmi életünk kiemelkedő eseménye egy-egy új Márai-regény. Márai minden egyes könyve mai életünknek és sorsunknak szinte a lényeg magyarázatának igényével fellépő megragadása. A klasszikus polgárosztály, sajátos világával, tulajdonképpen csak Márai műveiben jut be a magyar irodalomba, hogy azután sorsában, életformájában, túl az osztályon, egy egész kultúra jelképévé nemesedjék. E klasszikus polgárság regénye Márai Sándor új műve is: férj és feleség vallomásában egy házasság története s az emberi szeretet örök, eredendő és magasztos tragédiája. A szeretet boldogság, de a szeretet lehet pokol is, amelynek tüzében elemésztődik, aki szeret és akit szeretnek. Ez az új, hatalmas Márai-regény magva. Izgalmas, életünkbe vágó probléma, amelyet az író fölényes tárgyilagossággal és mágikus biztonsággal ábrázol, az utánozhatatlan, gazdag hangszerelésű, mindig meglepő és mindig hibátlan Márai-prózában. Az igazi nemes, varázslatos hangja a sors rejtett titkait idézi.”
A szerző örököseinek az engedélyét a Balla-Sztojkov Kft. és a Hofra Kft. közvetítette.
Színpadra alkalmazta: Bereczki Ágota
Lázár, író – Cserna Antal
Péter, gyáros – Haumann Máté
Ilonka 1. feleség – Balázsovits Edit
Áldozó Judit – Pető Kata
Díszlettervező: Khell Csörsz
Jelmeztervező: Pető Kata
Zene: Furák Péter
Rendezőasszisztens: Szladek Kata
Dramaturg: Zöldi Gergely
Ötlet: Lantos Anikó
Rendező: Paczolay Béla