Sztálin (Szakács Tibor) füstbe burkolva, megperzselt szárnyakkal, sötét angyalként lép a színpadra. A helyszín egykori irodája a Kremlben. Történetünk napjainkban játszódik, egy hétvégén: az iroda jelenlegi lakója, Putyin, épp szabadnapos. Sztálin elmeséli miért van a földön: az alvilági bíróság még mindig nem döntött sorsáról. Pokolra küldik, vagy tán reinkarnáció lesz a jussa? „Több mint 60 éve várok a döntésre, ott a tornácon, mert Sztálin kemény dió azoknak az alvilági bíráknak.”
Az előadás írója és rendezője, Pintér Károly így fogalmaz:
„Joszif Visszarionovics Sztálin egy tömeggyilkos gazember, ördögi figura, de erősen feltételezhető, hogy ő nem így látta önmagát. A Homo Szovjetikusz című monodráma szerzője Sztálin kormos, pokoljárta köpenyébe bújt, és a történelmi figura szemén keresztül láttatja a nézővel annak életét, döntéseit, történelmi jelentőségét. Ez a Sztálin szubjektív, minden szörnyűséget, rémtettet másokra hárító alak. Hisz a saját értelmezésének igazában, ahogy valószínűleg a valódi Sztálin is hitt. Gyanakvó, paranoiás személy volt, a színpadon is az. A rendező és a színész dolga, hogy hiteles, belső „igazsággal” rendelkező portrét rajzoljon Sztálinról. Feladatunk, hogy Sztálin színpadi alakja a nézőt elgondolkodásra késztesse, amelyek révén válaszok születhetnek a háborúval küszködő jelenünk nagy kérdéseire is.”
A monodráma során átélhetővé válik a kegyetlen diktátor belső énje, miközben számos ismeretre tehetünk szert a totalitárius hatalom természetéről és konkrétabban a múltszázadot meghatározó orosz-szovjet történelemről. A téma kihat jelenünkre, hiszen az orosz-ukrán háború árnyékában éljük mindennapjainkat és a 20. század történései korunk nagyhatalmi konfliktusival szoros összefüggésben vannak.
ÍRTA és RENDEZTE – Pintér Károly
SZTÁLIN szerepében – Szakács Tibor
Vetítéssel megjelennek: Szamosvári Gyöngyvér, Papp Annamária, Csuka János, Tóth János Gergely
Hangjával járult hozzá a produkcióhoz: Kaj Ádám, Varga Tamás
Szcenika: Perger László
Produkciós vezető, zene: Bucz Magor