„Meguntam mán a vidéket. Itt az új segéd, gyerekember, majd élvez az énhelyettem. Én mán eleget élveztem itt Ladányba.”
Így búcsúzik az egyetlen ember, akinek van bátorsága elmenni a poros kisközségből. Nem is látjuk többet. Mindenki más marad. És éppen ebbe a búcsúzkodással is terhelt mulatság-napi, sárba ragadt valóságba pottyan bele a „gyerek”, Balogh Kálmán, az új petikussegéd, hogy romantikus álomvilágában szédelegve rázza fel borgőzös duhajkodásából a helyieket. De nem sikerül neki. Ám egy furcsa éjjelen a remény éltető tavasza a fiú által oly hőn áhított Szerelem buja virágát fakasztja fel ifjú szívében. De azt meg letépi a Patikusné…
Itt mindenki rendkívüli mód keresi a boldogságot, csak éppen össze-vissza. Akarnak is szeretni, meg nem is, akarnak is élni, meg nem is, akarják is látni, a búbajukat, meg nem is. És ettől aztán nincsen senkinek sem nyugta. Úgy kóvályognak pont, „mint a szaggatás az öregasszony térdéből a vállába.” Mindenki egyivású – együtt isznak, ha kell. Ha nem. Ebből meg nem is lehet más, csak egy pazar mulatság meg egy fogfájós légyott. És természetesen előkerül a banda is, bár az meg még nem vacsorált…
Laposladány lakói – Szép Ernő megkapó lírájától és finom humorától – duhaj gőgjükben, ábrándos szenvelgésükben is mindahányan mulattatóan szerethetőek. Szeressék őket! Nekik ez nehézkesen megy…
Szereposztás:
Patikus – KASZÁS MIHÁLY
Patikusné – TARPAI VIKTÓRIA
BaloghKálmán, patikussegéd – PÁSZTOR MÁRK
Dudinszky, postamester – IVASKOVICS VIKTOR
Dudinszkyné – LOSONCZI KATA
Kovács, jegyző – TURI BÁLINT
Borgida, bérlő – HORVÁTH MÁRK
Túri, tanító – DÁNYI KRISZTIÁN
PappFerke – JANKA BARNABÁS
JóvérJani – HAVASI PÉTER
Ignác – SZÉPLAKY GÉZA
Provizor/ Fábián, laboráns – KÁRPÁTI BARNABÁS
Kati, cseléd – VAS JUDIT GIGI
Díszlet – Jelmez: ONDRASCHEK PÉTER
Produkciós asszisztens:
Rendező: MÉSZÁROS TIBOR