Zenés versszínházi előadás, amely a szabadságot keresi a szerelemben, s az indentitást a szabadságban, kétszáz év magyar lírájának dramaturgiailag szerkesztett, a verseket monológokkal és zenei betétekkel, dalokkal színházi előadásba csomagoló produkciójában.
Mi a szabadság? Mi a szerelem? Milyen a pesti életérzés? A színpadon egy, a középkorba lépő, Pest nagyvilági életét élő férfi, aki önmagát keresi a múlt ködös emlékei és a jövőbe vetett megválaszolatlan kérdések között, s egy zongorista, aki zenével, olykor odaszúrt megjegyzésekkel reflektál a darabban felmerülő dilemmákra, kérdésekre. A gyermekkori kíváncsiság, a szerelem érzésének megismerése, beteljesült és a levegőben lógó vágyak, komoly pofonok és új lehetőségek, az elmúlás megjelenésével a számvetés és az újabb talányok – egy emberöltő adja az ívét az előadásnak, amelynek központi témája a szabadság kérdésköre mind a polgári, nemzeti, mind a szerelem viszonylatában. Az előadás szerkezete az élet idősíkjait követi. A versek között belső monológok kivetülése, prózai monológokban és dalokban testet öltő vallomások, felvezető és összekötő kérdések, olykor interaktív elemek, a zongoristával és egy-egy nézővel közös dialóg hangzik el.
Miért van az, hogy a szép kislányok mindig a szomszéd asztalnál ülnek?
Meddig nem koszolódnak be a gyerekkori képzetek a világról?
Miért létfontosságú e két dolog, a szabadság és a szerelem?
Mennyire vagyunk képesek beáldozni élt életünket, feláldozni szabadságunkat vagy annak egy részét, s egyáltalán mekkora szeletét, egy másik emberért, egy eszméért, vagy a társadalomért?
Képesek vagyunk-e tükröt tartani magunknak, szembenézni életünkkel, elhagyott vágyainkkal, eltűnt vagy új értelmet kapott lehetőségeinkkel?
Hogyan irányíthatjuk, alakíthatjuk saját szociokultúránkkal, magatartásunkkal, kivetüléseinkkel kapcsolatainkat a társunkkal, a társaságunkkal, végső soron a társadalommal és egy egész nemzettel?
Hogyan érhető el a testi-lelki azonosság, a testi megnyilatkozásoknak a lelki folyamatokból történő eredeztetése?
A humor és a drámai helyzetek egymást váltják folyamatosan, katartikus pillanatok, érzékeny mondatok, az ember setesutaságának finoman bemutatott ironikus helyzetei teszik színessé és könnyen befogadhatóvá az előadást, ahol a néző pontról pontra szembesül, majd azonosul a szituációkkal és a megfogalmazott gondolatokkal.
Szereplők:
Lutter Imre Radnóti- és Bánffy-díjas előadóművész, költő
és Jávori Ferenc Fegya Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész
Rendezte:
Pataki András Jászai Mari-díjas, Radnóti-díjas rendező
Megszólaló költők többek között:
Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, József Attila, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Heltai Jenő, Nagy László, Örkény István, Szilágyi Domokos, Ratkó József, Weöres Sándor, Ladányi Mihály, Szabó Éva, Papp Tibor, Hevesi Judit, Turczi István és Gregory Corso Orbán Ottó által fordított szöveg