Weöres Sándor Psyché című műve alapján átdolgozta és rendezte: Kaj Ádám
Lónyay Erzsébet sorsa – még ha fikció is – a korszak tipikus női sorsa. Tehetsége a legnagyobbak közé predesztinálná, érvényesülni mégiscsak szépségével tud. Már kicsiny gyermekkorától folyamatosan úton van, családja és pártfogói kézről kézre adják. Gyermekkori pajtásával, Ungvárnémeti Tóth Lászlóval mindig rosszkor, rossz helyen találkozik, így bontakozó szerelmük sohasem teljesedhet be, mindig plátói marad. Csak a halálban van esélyük az egyesülésre.
Psyché szimbólum, mely magában foglalja a női sors minden fontosabb stációját a kislányságtól az özvegyi létig. De mindvégig ott él benne a gyermeki játékosság, ami folyamatosan szomjazik a szerető figyelemre. Elvégre is a szerelemnél nincs komolyabb játék.
Előadásunk szövegbéli alapját Weöres Sándor Psyché-jének Ungvárnémeti Tóth László emlékezete című fejezete mai nyelvállapotnak megfelelő átirata és a következő versek adják: Gabónak, kisebb édes Ötsémnek, Tarantella, Psyché Confessioja, Már nem csudálnak.
Játékidő: 70 perc
Fotók: Érdi Róbert
Psyché: Szemerédi Bernadett
Zene: Ágoston Máté
Jelmez: Kovács Klaudia e.h.
Díszlet: Kreisz Dorka e.h.
Rendező: Kaj Ádám
Rendezőasszisztens: Heim Dorka