A Barangoló Drámaírói Műhely célja, hogy olyan fiatal vagy pályakezdő drámaíróknak adjon lehetőséget a kibontakozásra, akikről a szűkebb környezete már megállapította, hogy tehetséges tollforgató, viszont a munkássága még nem került nagyobb nyilvánosság elé. A fiatal tehetségeknek létrehozott mentori program célja egy új drámaíró nemzedék kinevelése.
További felvilágosítást a produkciosreferens@deryneprogram.hu e-mail címen kérhetnek!
- keresés egy részben -
Fiatalember a titokzatos idegen (húszas évei végén/harmincas)
Emília a menyasszony (húszas évei elején)
Tamás a vőlegény (negyvenes)
Ádám Tamás fia (húszas)
Gábor örömapa (negyvenes)
Andi örömanya (negyvenes)
Kitti varrónő (harmincöt körül)
Anikó egy feleség
Tivadar a polgármester
Aurél a vőfély (húszas)
Timi Emília gyerekkori barátnője (húszas évei elején)
Tóni a produkció
Lóri az őszinte
Pityuka a mindentudó siketnéma
/bizonyos szerepek igény szerint összevonhatóak/
MENTOR: KOZMA ANDRÁS
2022
A faluban hatalmas lagzi zajlik: a fiatal Emília hozzámegy a jóval idősebb Tamáshoz, aki ugyan városi gyüttment, de mindenki szerint legalább a jóindulatú fajtából. A bulira természetesen meghívták az egész falut, így szinte fel sem tűnik, mikor egy új vendég csatlakozik a csapathoz: a titokzatos Fiatalember, akinek alkalma sincs bemutatkozni, mert ki egy rég nem látott rokont, ki egy elkallódott barátot, vagy éppen a gyerekkori szerelmét véli benne felfedezni. Ő pedig csak sodródik az árral, és próbálja elérni azt, amiért vagy éppen akiért valójában jött…
A darabban a vidám mulatság, a lakodalom megünneplése közben látjuk kibontakozni az egyes szereplők történeteit, olykor saját maguk előtt is eltitkolt vágyait, fájdalmait. A vidám, könnyed beszélgetések, humoros szituációk, a kiszűrődő zajok és zene szinte észrevétlenül válnak egyre nyomasztóbbá, sötétebbé, miközben végig ott lebeg a kérdés: ki a titokzatos idegen, és mit akarhat?
Részlet a drámából:
EMÍLIA Milyen szomorúak a szemei… Pedig amúgy nem csúnya. Olyan… finom ember. Látszik rajta.
KITTI Mindig az volt… Kamaszként… Istenem, micsoda haja volt…
ANIKÓ Á, mindig ilyen volt. Seszínű.
KITTI Hosszú, göndör haja volt – nem olyan lányosan hosszú, éppen csak…
ANIKÓ Dehogyis is! Ilyen, mint most: rövid semmilyen.
KITTI Hát mert aztán pont te tudod.
ANIKÓ Miért ne tudhatnám én is úgy, mint akárki?
EMÍLIA Nekem tetszik a haja. Olyan… Rendes.
ANIKÓ Már amennyi maradt neki…
KITTI Viszont pocakot nem eresztett.
ANIKÓ Azért egy kicsit de.
KITTI Annyi kell. Attól férfi a férfi.
- dráma két felvonásban -
Játszódik: az időtlen (meg)váltótérben.
Szereplők:
JAMMER ANASZTÁZ, azaz “a kiválasztott”: | ifjú gyászfeldolgozó-specialista jelölt |
DR. CSÚCS MIHÁLY, azaz “felettes doktor”: | vezető gyászfeldolgozó-specialista, idős és időtlen kiképző, arkangyal |
DR. VÖLGYI ZSÓFIA, azaz “a kételkedő”: | gyakorló gyászfeldolgoztató, angyal |
FRANZ HÖCHERSTEIN TÁBORNOK, azaz “a tanítómester”: | túlvilágról visszajáró segítő, dr. Csúcs Mihály néhai parancsnoka |
FEKETE EDMUND: | szellemfogó egyéni vállalkozó |
KÉSHEGYI ROZÁLIA: | evilágon ragadt baronesse, szellem |
EGY MÁSIK KIVÁLASZTOTT: | ifjú gyászfeldolgozó-specialista jelölt, színre lépéséig a páternoszter nem látható mozgatója |
MENTOR: KULCSÁR EDIT
2022
Mit akar a lélek, ha nem ver többé a szív? Hol kezdődik az életen túl? Létezik-e szellemvilág? Ha igen, hol? Itt, közöttünk? Felismerhetően? Lehet-e kapcsolódni láthatatlan erőkhöz, innen alulról, ha elindulunk fölfelé?
A Páternoszter főszereplője, Jammer Anasztáz a fenti kérdésekre keresi a választ, és közben tapasztalja a szellem megtisztító erejét. Tapasztalása egyszerre körkörös és vertikális: kezdeti bizonytalanságát látszólagos sikerek követik, majd a túlzott elbizakodottság érzése tölti el, ami a megszállottságig juttatja, hogy azután ismét visszatérjen a kiindulóponthoz: a kijózanodáshoz, önmagához. Az alázathoz. Belső, lelki szinteken utazik fel, majd alá, mintha egy páternoszterben lenne. Egy páternoszterben, vagy más néven körforgó személyfelvonóban, amely felfelé, illetve lefelé halad folyamatosan, az idők kezdetétől az idők végezetéig, és az utasoknak a lift mozgása közben kell be- és kiugraniuk. A páternoszterrel kapcsolatban sok tévhit él: például, hogy veszélyes a legfelső vagy a legalsó szinten a kabinban maradni. A cselekmény tetőpontja a darabban is veszélyes. “Életveszélyes” és túlvilági. A páternoszter valójában maga a fejlődni, felemelkedni akaró lélek önmagába visszatérő körkörösségének szimbóluma. Az élni akarás agóniája.
Lehet-e páciens egy élő ember? Bizonyosan. És lehet-e egy halott lélek a szellemvilágból? Nem. Honnan tudjuk, hogy nem? Mi van, hogyha már réges-régóta itt van közöttünk, csak nem tudunk róla...? Akkor mi meddig jutottunk? Innen odaátra, vagy onnan ideátra?
Részlet a drámából:
ANASZTÁZ: Szóval jártamban-keltemben, ahogy így elharapva a következő szót kísér(t)em a gyászolókat, rájöttem, hogy miért vannak még mindig itt a szellemek.
ZSÓFIA Anasztázhoz: Miért?
ANASZTÁZ magabiztosan: Egy: ragaszkodik valakihez. Vagy kettő: Őhozzá ragaszkodnak. Vagy három: ő ragaszkodik evilági dolgokhoz valamiért. Lásd: kastélyok, nemesek, akik meghaltak és nem akarják elengedni a birtokot vagy befejezetlen ügyük van. Én eddig ilyeneket gyűjtöttem össze. És hogyha nagyon nem megy el, mert vannak olyanok, akik így huss, és már el is megy, és érzi, hogy jó, de akik itt ragadtak, azokkal ilyen komplett... Már viccesen azt szoktam mondani, hogy transzperszonális terápiát tartok, merthogy konkrétan az itt ragadt szellemet is kezelem, hogy Rozáliához Kisasszony! Rozália bujkálni kezd. Látom ám, hogy itt maradt. Ne bújjon el baronesse, felesleges. Úgyis tudom, hogy hol van. Meg azt is tudom, hogy miért van itt még mindig. Késhegyi báró miatt. Meg a kocsis Pista úrfi miatt. Szerelmi válságban tetszik lenni. Rozália szellem sírni, hüppögni kezd, ezért Zsófia zsebkendőt adna neki, de meggondolja magát. Közben közönséghez de én nem vállalok párterápiát. Nincsen családterapeuta végzettségem, meg magam sem hiszek benne. Rozália még jobban sírni kezd. Sírjon amíg kell. Nagyon rossz, az biztos, de egyszer elfogynak a könnyek. Most nem akarom a részleteket mondani, de valaki ilyen, hogy ki lehet kérdezni, és elmondja konkrétan, hogy... Fényváltás.
ROZÁLIA közönséghez: Az én hibám! Miattam kakaskodtak! És most tessék! Pista meghalt. Megszakad a szívem!
ANASZTÁZ: Istenem! Hazáért sohasem esik párbaj, asszonyért annál több. De nem mint hajdan, a nő szűzi becsületéért! Rozáliához maga már hált férfival?
ROZÁLIA Anasztázhoz: Pimasz!
ANASZTÁZ közönséghez: Jobb ezt nem firtatni. Újra kezdem: a nő, akinek kegyeiért epedeztek, fiatal is volt és szép is.
ROZÁLIA: Mi tagadás.
ANASZTÁZ: S mi fő, gazdag is volt, ugyanakkor a szolganéppel is jóságos. Kivált a szép szál legény kocsis Pistával. Pista a biztatásra epekedni kezdett. Naphosszat álmodozott a postakocsi bakján közös jövőjükről a baronessel. Tette vesztére, mert Késhegyi báró nem tűrte a más bakját a saját postakocsijának bakján! Elparancsolta szolgáját a baronesstől.
ROZÁLIA: Sajnos.
ANASZTÁZ: De a baronesse nem csüggedt. Mert tudta, hogy bált télvíz idején feltétlen tartani szükségeltetik. Pista a postakocsival a vigadalom bejáratáig merészkedék, hogy megpillanthassa szíve választottját. Kívül zúzmara karcolta bőrét, belül szívét a gyertyafényességes méltóságok tánca égette. Baronesse látványa egyenesen túlhevíté őt a zord télben. Késhegyinek több sem kellett. Számítván az incidensre, a vigadalom ruhatárához pisztollyal érkezék. Nem volt agyalágyult, csak nemes. Nem minden nemes agyalágyult. Éppen ez imponált a baronessenek.
ROZÁLIA közönséghez: Bár ne tette volna! Elvette az eszét a szerelem!
ANASZTÁZ Rozáliához: Azaz magácska.
ROZÁLIA Anasztázhoz: Magamocska. De kérem, akadályozza meg!- misztikus krimi -
PÁL (49) nyomozó
PISTI (42) Pál öccse
NÓRA (40) Pál gyermekkori szerelme, perezdi lakos
LENKE (42) Nóra nővére, perezdi lakos
SÁNDOR (54) Perezd református lelkésze
RÓBERT (36) a perezdi rendőrörs vezetője
ZOLTÁN (32) János ikertestvére, perezdi lakos
JÁNOS (32) Zoltán ikertestvére, perezdi lakos
MIHÁLY (30) jómódú perezdi fogadós
TÍMEA (28) Mihály barátnője
MENTOR: LUKÁCSY GYÖRGY
Pál elismert fővárosi nyomozóként visszatér szülőfalujába, ahol brutális gyilkosság történt. Arrogáns viselkedésével azonnal kivívja a helyiek ellenszenvét, különösen Róbertét, aki helyi rendőrfőnökként vetélytársat lát a visszaérkező férfiban. Egyedül Nóra fogadja barátságosan, aki már gyerekként is rajongott a vagány fiúért és érzései újra lángra gyúlnak Pál iránt. Szülei halálhíre és öccse ellenséges magatartása kijózanítóan hat a férfira, ám céltudatos nyomozóként beleveti magát a munkába. Nyomozása során egyre sötétebb titkokra derül fény a kis közösség életében és Pálnak rá kell ébrednie, hogy előítélete az itteni emberek iránt, korántsem biztos, hogy megalapozott volt. Ahogy közelebb kerül a szörnyű gyilkosság felderítéséhez, egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy élete fordulóponthoz érkezik: örökre megtagadja múltját vagy elbukik és tűzre dob mindent, amiért egész életében dolgozott…
Részlet a drámából:
Kocsma. Belép Sándor
SÁNDOR Adjon Isten!
PISTI Jó napot!
SÁNDOR Pisti, nem láttad Zolit? Rá kéne néznie az autóra.
PISTI Cserélje már le azt a tragacsot!
SÁNDOR Szeretem.
PÁL Sándor atya?
PISTI Lelkész lesz az.
PÁL Ja, jó. Mi az Sándor, megkukult?
SÁNDOR (Megütközve) Pali?
PISTI Ő bizony.
SÁNDOR Mindenkire számítottam, de rád nem.
PISTI Pedig ő az.
PÁL Bejöhet ide egy pap, Sándor?
SÁNDOR Még mindig lelkész vagyok, Palikám. Mit keresel itt? Azt hittem, soha többé nem látunk.
PISTI Nem is miattunk jött.
SÁNDOR Hanem?
PISTI A gyilkosság miatt.
SÁNDOR Szörnyűség!
PISTI Az?
SÁNDOR Hát nem az?
PISTI De, az.
SÁNDOR És mi közöd neked ahhoz, Pali?
PISTI Nyomozó lett.
SÁNDOR Csakugyan?
PÁL Csakugyan.
SÁNDOR És téged küldtek megoldani az ügyet?
PISTI Őt hát, nagymenő lett a Pali.
PÁL Én is tudok beszélni, Pisti. Velünk tart?
SÁNDOR Én nem hiszem...
PISTI Üljön csak le!
SÁNDOR Szabad?
PÁL Tessék.
Sándor leül a két férfi mellé.
PÁL Miséről jött?
PISTI Istentisztelet, nyomozókám, istentisztelet.
PÁL Látja, Pisti tudja.
SÁNDOR Arra még nem bírtam rá, hogy eljöjjön a templomba, de tudom, hogy csak idő kérdése.
PISTI Nem vagyok én oda való.
SÁNDOR De a könyvet forgatod, igaz?
PISTI Szoktam, szoktam.
SÁNDOR (Palinak) Kapott tőlem egy Bibliát.
PÁL Minek?
SÁNDOR Szeretném, hogy ismerje.
PÁL Nem lehet ezt erőltetni, nem mindenkinek valók ezek a dolgok.
PISTI Ebben kivételesen egyetértünk.
SÁNDOR Ha így döntötök.
PÁL Maga szerint ez döntés kérdése? Nem hiszem én azt.
- dráma -
H (50) hajléktalan férfi
HANNA (18) H lánya
JÓZSI (23) H hajléktalan barátja
BÉLA (60) H hajléktalan barátja
ERVIN (49) H régi barátja
VERA (48) H volt felesége
MÁRTA (30) szociális munkás
MENTOROK: KOZMA ANDRÁS és LUKÁCSY GYÖRGY
H évek óta az utcán él. Egyetlen társa képzeletbeli lánya, Hanna, illetve két másik hajléktalan, az autista heroinfüggő Józsi és a katonaszökevény Béla. Mikor a kéregetéskor összekalapozott pénzből vásárolt közös pián összeverekednek és igazoltatják őket, H rájön, hogy elvesztette a személyi igazolványát. Elmegy a kormányablakba újat csináltatni, ahol kiderül, hogy halottnak nyilvánították; a magyar bürokratikus rendszer számára megszűnt létezni. Hevesen tiltakozni kezd, ezért egy biztonsági őr lökdösi ki az ajtón. A méltatlan bánásmód miatti dühében H bedobja az ablakot, mire kihívják rá a rendőröket. A rendőrőrsön közlik vele, hogy hosszas jogi procedúra szükséges a személyazonossága visszaszerzéséhez; legalább három hiteles tanúval kell igazolnia magát egy tárgyaláson, 28 nap múlva. H felveszi a kapcsolatot Ervinnel, régi barátjával, akivel mindig is rivalizáltak. Ervin
megsajnálja H-t és belemegy, hogy tanúskodjon az ügyében. H ezután volt feleségét, Verát keresi fel, de a nő azt mondja, annyi fájdalmat okozott neki, hogy számára jobb, ha H halott marad. Felmerül a gyanú, hogy Vera érte el, hogy halottnak nyilvánítsák H-t, hogy a válásért fájdalomdíjul megkaphassa H örökségét az apja halálakor. H most tudja meg, hogy az apja elment. Temetőbe megy és összeroppan a kilátástalanság súlya alatt, amiből Márta, egy
szociális munkás húzza ki, ezért később őt is felkéri tanúnak. Közben Józsi túladagolja magát és meghal, amiért Béla, aki elhagyta a fronton harcoló fiát, bűntudatot érez. Ennek hatására H rászánja magát, hogy Hannát, a tényleges Hannát, tizennyolc éves lányát keresse meg, aki addig abban a tudatban volt, hogy H meghalt. Hannát sokkolja apja felbukkanása és nem
tudja eldönteni, bízik -e benne, elmenjen -e a tárgyalásra. Végül szembesíti anyját, hogy tud az apja létezéséről, és úgy dönt, tanúskodni fog. A tárgyaláson Ervin, Hanna és Márta tanúvallomásai után H mond beszédet. Végül visszakapja a személyazonosságát, de nem sokkal később ugyanúgy az utcán találja magát, mint amikor először látjuk. Az egyetlen különbség, hogy mostmár van mobiltelenfonja, ami az utolsó pillanatban megcsörren.
Részlet a drámából:
BÍRÓ Büntetőjogi felelősségük tudatában hajlandóak az előre megadott jogcímükön bizonyítani, hogy az itt megjelent H urat jogtalanul nyilvánították halottnak?
MÁRTA Igen.
ERVIN Igen.
HANNA Igen.
BÍRÓ Most pedig meghallgatjuk a felperes képviselő által kérvényezett védőbeszédét. H úr?
H megfordul, feláll.
H Ti irtóztok tőlem. Tudom, hogy most nem ezért ültök itt. De valójában, és ma erről kell beszélnünk, ti irtóztok tőlem, sőt, gyűlöltök engem, vagyis nem engem, hanem ezt a lényt, aki itt áll, ami nem csoda, hisz mocskos vagyok, büdös – pontosabban alkohol- és húgyszagú – rohadnak a fogaim, sárga a bőröm, vizenyős a szemem. És kéregetek! Amikor a legkevésbé számítotok rá, megállítalak, betolakszom a személyes teretekbe, zavarom az utazásotokat.
Titkon féltek, hogy megloplak, vagy legalábbis gyanúsan sokan vagytok, akik szorosabban fogják az ingóságaikat, mikor közel megyek a villamoson. (Mellékesen megjegyzem, hogy ettől igazán nem kellene félni, hatodik telemet töltöm az utcán, elfagytak a lábaim, nem lennék képes elfutni.) Nem szívesen adtok pénzt, de ha mégis, azt piára költöm, hiába mondtam azt, hogy éhes vagyok. Egy szó, mint száz, nem csoda, ha már csak megvetést és gyűlöletet éreztek irántam. Bár... most, ahogy ezt kimondtam, rájöttem, hogy a gyűlölet erős szó. Érdeklődést feltételez. Ami bennetek van, azt inkább nevezném... láthatatlanná tévő közönynek. De ne féljetek, kölcsönös a viszonyunk; már én se nézek rátok. Kezeket látok.
Tiszta és puha kezeket. Nézem, amint apróért turkálnak, aztán megjelenik bennük a következő deci bor vagy sajtos rúd csereértéke. A sajtos rudat nagyon szeretem. Hosszan majszolom, minden falatot kiélvezek. Pedig csak benzin. De reményteli, hogy nem csak irántam éreztek közönyt, hanem egymás iránt is. A szegény a gazdag iránt, a konzervatív a liberális iránt, az ateista a keresztény iránt, az idős a fiatal iránt, a csúnya a szép iránt.
Mindannyian benyeltétek ezt a kiskanállal szépen adagolt és lassan ható mérget, hogy akkor vagytok valakik, ha tartoztok egy csoportba, aki képviseli az érdekeiteket. Azért jöttem, hogy megmondjam nektek, hogy ti is egyedül vagytok! Senki nem képviseli az érdekeiteket! Mert amikor a csoport érdeke sérül, nincs az a lakcímkártya vagy személyi igazolvány, ami megvéd attól, hogy elveszítsétek önmagatokat! Én elveszítettem. De
szabad vagyok. A jelenben élek, és ezt nem csak úgy mondom, hanem tényleg. Nincs múltam, se jövőm. Ti egyfolytában ezen a kettőn rágódtok!
A Grand Hotel Excelsior egy szürreális, misztikus szálloda, melynek a működését matematikai törvényszerűségek szabályozzák. Lakói – Liza, Ekszi, Tészera és Adrienn – állandó keresésben vannak. Keresik az emlékeiket, önazonosságukat és a zárt rendszerből kivezető utat. A Hotel mindig azt az arcát mutatja nekik, amit épp látni szeretnének: Ekszi számára szabadulószobát, Adriennnek purgatóriumot, Tészerának pedig mindent, ami a Nap alatt van. A Hotelben rekedt, individualista emberek számára a valódi pokol az, hogy önmagukba zárva élnek.
A dráma középpontjában Liza és Ekszi szerelmi története, párkapcsolati drámája áll. Bár a Hotel — azaz a világ — mindent megtesz, hogy szétválassza és elszigetelje őket, mindig megmarad a remény az újrakezdésre.
A történet Liza érkezésével indul. A nő nem emlékszik, hogyan és miért került ide. Ekszi egy kérdéssorral próbálja felmérni a dezorientált fiatal nő mentális állapotát. Tészera utóbb egy különös játékba vonja be Lizát, három doboz közül kell megtippelnie, hogy melyik rejti a nyereményt, egy palack falernumi bort. A játék a Monty Hall-paradoxonra épül. A látszólag egyszerű döntés valójában kontraintuitív stratégiát kíván, ez pedig élesen kirajzolja Liza és Ekszi ellentétes személyiségét.
Ennek ellenére ők ketten együtt indulnak el a Hotel felsőbb régióiba, ahol Ekszi beavatja Lizát az igazságba, azaz hogy mindannyian be vannak zárva a Hotelbe, és a külvilággal semminemű kapcsolatot nem tudnak létesíteni. Liza a tagadás fázisa után elfogadja Ekszi társaságát, és együtt indulnak a Nap szimbólumával ellátott kijárat keresésére. Ekszinek ugyanakkor más küldetése is van, meg akarja találni elveszett szerelmét, Enniát.
A keresés során minden szereplőnek megmutatkozik az igazi arca. Ekszi és Liza pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A férfi közben még csak nem is sejti, hogy Liza valójában nem más, mint az elveszett szerelme, akiről már csak emlékfoszlányai maradtak. Ez a nézők számára akkor lesz nyilvánvaló, amikor Adrienn – Ekszi és Liza segítségével – le akar számolni Tészerával. Végül a Hotel manipulátorai, Tészera és Adrienn, a saját csapdájukba esnek.
Liza – bár a négy szereplő közül ő tűnik a legalkalmatlanabbnak – rájön a képletre, ami elvezeti őket a kijárathoz. A 10301-es szobában azonban egy újabb Monty-Hall játék várja őt és Ekszit, amit csak úgy tudnak elkezdeni, ha egyikük megiszik egy palack felejtést okozó falernumi bort. Liza hozza meg az áldozatot. Végül közös erővel meghekkelik a játékot és feltárul előttük a kijárat.
Liza kérleli Ekszit, hogy együtt hagyják el a Hotelt. A férfi megszerette a nőt, ugyanakkor hűséges akar maradni az emlékeiben halványan létező Enniához is. Liza távozik. Mire a férfi meggondolja magát, már késő, a kijárat bezáródott. Hiába iszik meg ő is egy palack falernumit, a játékot nem lehet újra játszani.
Az utolsó jelenetben bezárul a kör. Liza újra megérkezik a Hotelbe. Ezúttal sem emlékszik semmire, ahogyan Ekszi sem. A történet azonban ezúttal más irányt vesz. Liza táncolni kezd és a felejtés ködén keresztül átdereng neki Ekszi, és a férfi is felismeri a nőben Enniát. Új ciklus kezdődik, – ki tudja hányadik –, de ennek most már az összetartozásuk tudatában vághatnak neki.
MENTOR: LUKÁCSY GYÖRGY
Részlet a drámából:
LIZA Hol vagyok?
EKSZI Hát, ha ki tudta nyitni az ajtót, akkor ez csakis az Ön szobája lehet.
LIZA Jó, de mi ez a hely?
EKSZI Ez? A Grand Hotel Excelsior.
LIZA Grand Hotel?
EKSZI Excelsior.
LIZA Excelsior. ... De miért vagyok én itt?
EKSZI Azt magának kellene tudnia.
LIZA Hogy kerültem ide?
EKSZI Biztosan hajóval, ahogy mindenki más
LIZA Hajóval?
EKSZI Másképp nem lehet, körülvesz minket a tágterü tenger e hullámvert szigeten.
Zétény az iskola réme, verekedős, bukott diák, aki elől mindenki kitér a folyosón. Kemény fiú, aki verekszik, de senki nem sejti róla, hogy otthon valójában ő az, aki szülei agresszivitásának áldozata. Botond a mintatanuló, „stréber”, a tanárok kedvence, aki retteg az egyestől. Csendes, szófogadó és magányos, akinek otthon is minden másodperce a teljesítés körül forog. A való életben ők ketten halálos ellenségek. De mi történik, ha egy napon közös sorsra jutnak?
A két fiú egy rejtélyes űrhajó, az Apollo fedélzetén tér magához, valahol a Tejútrendszer peremén. Nincsenek emlékeik arról, hogyan kerültek oda, csak homályos foszlányok: feketeruhás emberrablók, egy titkosügynökös üldözés a Tisza-parton, és egy menekülés, amely az csillagok közé repítette őket.
Ez az űrhajó azonban furcsa hely: gyanúsan hasonlít a fiúk otthoni gyerekszobájára. A műszerfal Zétény játékai, a legénységi kabin Botond könyvei és tárgyai közül került ki. Miközben a két fiú kétségbeesetten próbálja beindítani a hajtóműveket, hogy visszatérjenek a Földre, kénytelenek félretenni ellentéteiket. A kényszerű összezártságban lassan lehullnak az álarcok: a „rosszfiúról” kiderül, hogy valójában csak figyelemre vágyik, a „zseni” pedig bevallja, hogy a tökéletesség álarca mögött szorongás és magány lapul.
Vajon tényleg elrabolták őket, hogy kísérletezzenek rajtuk? Vagy ez az egész csak egy játék, amivel a kegyetlen valóság elől menekülnek?
Az Űrhajósok egy torokszorítóan izgalmas és mélyen emberi dráma a gyermeki lélek rejtelmeiről, a felnőtté, vagy jelen esetben a nem-felnőtté válás fájdalmáról és egy barátságról, amely a világűr hidegében születik meg. Egy utazás a végtelenbe – és azon is túl –, ahol a legnagyobb felfedezés nem egy új bolygó, hanem a másik ember megértése és az emlékek elengedése.
Készen állsz a felszállásra? A visszaszámlálás elkezdődött.
MENTOR: KOZMA ANDRÁS
Részlet a drámából:
BOTOND Azt hiszed, nem tudom, hogy te is szereted ezeket?
ZÉTÉNY Nem szoktam olvasni!
BOTOND Akkor ez mi?
/Botond Zéti naplóját fogja a kezében/
ZÉTÉNY Az honnan…?
BOTOND Az ebédlőben találtam!
ZÉTÉNY Elloptad!
BOTOND Találtam! Ott hagytad!
ZÉTÉNY Add vissza!
BOTOND Kapj el!
ZÉTÉNY Add ide, vagy megverlek!
/fogócska/
BOTOND /gúnyosan, futás közben/ Kedves naplóm, ha nagy leszek, űrhajós leszek, Kedves naplóm, szeretek csillagokat festeni…
ZÉTÉNY Add ide! Semmi közöd hozzá!
BOTOND: Kedves naplóm…szeretem nézni Botit, amikor…holdjeleket rajzolok rá?
ZÉTÉNY: /Megállnak, Csend/
Botond Boti okos, mindig ötös mindenből. Olyan fehér a bőre, mint egy halottnak. Szeretem színezni őt. Botit biztosan nem bántja otthon az anyukája. Olyan akarok lenni, mint… Boti.
/szünet/
ZÉTÉNY /szinte már sír/ Mostmár megkaphatom?
BOTOND Mi az a Holdjel?
ZÉTÉNY Egy színes folt.
BOTOND Milyen folt?
ZÉTÉNY Egy folt. Na, kérem!
BOTOND Mutasd meg!
ZÉTÉNY Nem!
BOTOND Légyszi!
ZÉTÉNY Nem.
BOTOND Játékból!
ZÉTÉNY Húzd fel a pólódat.
BOTOND /felhúzza/
ZÉTÉNY Állj a fénybe! Úgy! Nézd! Látod? Az lila, az zöld, az meg barnás-sárga.
BOTOND Mint egy kifestő.
ZÉTÉNY Igen.
BOTOND Ezt te találtad ki?
ZÉTÉNY Igen. Vagyis nem.
BOTOND De hogy?
ZÉTÉNY Amikor apa velünk lakott, ilyenek voltak rajtam. És akkor kitaláltam, hogy ezek Holdjelek, meg, hogy apa jelei, mert lenyomatot akar hagyni rajtunk, hogy tudja, hogy mi egy család vagyunk, és nagyon szeret minket. És ha erre gondoltam, miközben apa elővette a szíjat, akkor már egyáltalán nem is fájt. És néha a csillagok közé is elképzeltem magam.
BOTOND De engem minek festettél annyiszor?
ZÉTÉNY Mert… Csak szerintem minden szín mást jelent, érted?
BOTOND Nem annyira.
ZÉTÉNY Azt éreztem, hogy ha megütlek, és az én Holdjeleim lesznek rajtad, akkor majd…
BOTOND Barátok leszünk?- valamit valamiért négy ütemre -
AJRA fiatal lány
DETRE fiatal fiú
APA a rend, a szabály, a tabu
MENTOR: KULCSÁR EDIT
Ajra akárki: egy fiatal lány, akinek saját vágyai saját korlátaiba ütköznek. Apja kísértetként van jelen életében, kegyetlen katonatisztként figyeli lánya minden lépését és mikor annak vágyai átlépnék a számára elfogadott rend határait, meggátolja azok kiteljesítésében. Ajra vágyai csillapításával kísérletezik, de nem tud szabadulni sem a tánc csábításától, hiszen az annyival pontosabb, mint a beszéd, sem egy fiatal fiú, Detre felé húzó érthetetlen vonzalmától, hiszen érzi, hogy csak valaki más beengedésével teheti teljessé saját életét. Döntés elé kényszerül: szabadsága megéléséhez le kell számolnia az őt meghatározó gátlásokkal. Döntést mindig nehéz hozni, ekkora horderejűt pedig végképp.
Részlet a drámából:
Simogasd meg a karodat.
AJRA Miért?
APA Simogasd meg. Milyen a bőröd?
AJRA (megsimogatja a karját.) Érdes.
APA Nem baj. Túrj a hajadba. Milyen a hajad?
AJRA (a hajába túr.) Kicsit zsíros. Nem volt időm hajat mosni. De most kéne, mert…
APA Milyen az illata?
AJRA Apa, sietnem kéne, mert…
APA Milyen az illata?
AJRA (az orrához emel egy tincset.) Nincsen illata.
APA Köszönöm.
Csönd.
AJRA Apa, ma…
APA Sajnálom, hogy így telik az idő. Ideadnád, kérlek, a kávét és az
újságot?
AJRA résnyire nyitja az ajtót. Lerakja előbb az újságot, majd a kávét. Visszacsukja.
AJRA Apa. Áthívtam valakit.
APA Kicsodát?
AJRA Egy fiút.
APA Vörösbegyeket fotóztak a kukáknál.
AJRA Egész nap itt lesz.
APA (felolvas.) Legutóbbi közvéleménykutatásunk eredményei arról tanúskodnak, hogy a város fejlesztése új zöldövezetekkel az emberek közérzetén is javítana.
AJRA Kérlek.
APA Miért nem tudják elfogadni az emberek, hogy a saját életükért csak és kizárólag ők felelősek? Nem kéne picsogni, hogy pusztul a világ, amikor mindenhova építkezünk.
AJRA Apa… Légy szíves.
APA Rendben, jöjjön az a gyerek...
(avagy A Jóisten szabadságra ment)
- sorsdráma -
ÁGNES 18 éves
IRÉN Ágnes anyja, negyvenes éveiben jár
DÉNES Ágnesék vidéki rokona, körzeti orvos, 50 körül
KARÓ 20 éves falubeli fiú
ANNUS csinos, gyermektelen harmincas
MARGÓ a falu boltosa
BÖZSI háztartásbeli asszony
TERKA háztartásbeli asszony, Bözsi barátnője
GIZI postás (kézbesítő)
CIGÁNYASSZONY
ABORTUSZ BIZOTTSÁG
Ágnes álmainak szereplőit szintén a fenti szereplők jelenítik meg. Az álmok mindig egy tükörből indulnak, amelyben Ágnes önmagát figyeli, majd onnan kilépnek hozzá az álombeli alakok.
MENTOR: LUKÁCSY GYÖRGY
A dráma 1972/73-ban játszódik Magyarországon, történelmi háttere a Budapesten zajlott, márc.15-i tüntetés, amelyen főhősünk, a 18 éves Ágnes is részt vesz, ezért fogházba kerül, ahol megerőszakolják. A darab cselekménye onnan indul, hogy Ágnes már szabadlábon, várandósan áll az Abortusz Bizottság előtt. Határozott szándéka, hogy elhagyja az országot – egyrészt csak így teljesülhet álma és nagymamájának tett ígérete, miszerint gyógyszerész lesz, és egyszer visszaszerzi az államosított családi patikát; másrészt szeretné megtalálni az apját, aki még '56-ban disszidált, s gyakorlatilag nem is ismerte. A terhesség idejére és a szökés előkészítésére anyjával, Irénnel együtt egy kicsi, nyugat-magyarországi faluba költöznek, ahol rokonuk a körzeti orvos. A falu jellemző közösségi színterein, a vegyesboltban, utcán ismerhetjük meg a helyi sorsokat és a hetvenes évekbeli vidéki életet, benne néhány kiveszőben lévő jelenséggel is, mint pl. a búcsúsok a céllövöldével. Az általános fásultságban minden apró esemény hírértékű, felcsillan a falu "elhíresülésének" szikrája is, ami aztán tévedésnek bizonyul.
Ágnes küzd a saját testi-lelki változásaival és az előtte álló döntések meghozatalával (menni vagy nem menni, gyerekkel vagy anélkül). Szorongásai, lelki vívódásai leginkább az álmait bemutató jelenetekben mutatkoznak meg. Próbálja elrendezni kislánya jövőjét, miközben észrevétlenül kötődni kezd hozzá. Ezalatt Irén számára egyre élhetőbb lesz a vidéki élet, Ágnest is próbálja visszatartani. A lány azonban nem akar ugyanúgy élni, mint az anyja.
A lakosság életigenlő részét egy 20 éves fiú, Karó képviseli, a kor jellemző figurája: a munka után kultúrházban pengető, autodidakta beat-zenész. Ágnes magányában Karó tűnik mentsvárnak; bizalmas viszonyba kerülnek, már-már közös terveket szőnek új, nyugati életükről. A fiú azonban kevésnek bizonyul ahhoz, hogy valódi társa legyen. A legszorosabb köteléke Ágnesnek a kényszerből megtartott kisbabája lesz, akit eredetileg elhagyni készült, végül - megérlelődött anyai ösztönnel és felnőtt felelősségtudattal – mégis magával visz a döntő pillanatban.
A darab lehetőséget ad a kor zenei világának megidézésére is: Karó gyakran gitárjával mutatkozik a színen, illetve Ágnes angol dalszövegeket ír át neki magyarra.
Részlet a drámából:
IRÉN És a gyerekkel mi lesz?
ÁGNES Majd magammal viszem.
IRÉN Ugyan már! Magadról se tudsz gondoskodni.
ÁGNES Felnőttem már, Anyuka.
IRÉN De nem erre a világra. Majd a gyerek ebédjét is elfelejted, mit a villanykörtét… A végén még ez is itt marad a nyakamon.
ÁGNES Mint én? Igaz? Ezt akarta mondani!
IRÉN Nem…
ÁGNES Mondja csak ki! Mindig is kolonc voltam a nyakán. Akkor hamarosan örülhet. Megszabadul tőlem!
- szabad a rablás egy felvonásban -
EDIT NÉNI nyugdíjas tanítónő
BANDI betörő
FRANCISKA szomszéd
mentor: Kozma András
Edit néni, a nyugdíjas tanítónő bejárati ajtaján beragad a zár, pont akkor, amikor indulna otthonról. Amikor motozást hall kintről, kikukucskálva a függönyön szembe találja magát egy betörővel, Bandival, aki szerencséjére épp hozzá készül betörni.
A férfi ijedtében eliszkolna, de Edit néni arra kéri, tegye már meg, hogy gyorsan feltöri a zárat, cserébe kedvére kirabolhatja a lakást, elvihet bármit. Bandi a kezdeti vonakodás után rááll a szokatlan alkura, gyors és udvarias bemutatkozást követően Edit néni és Bandi nekilát összeszedni az értékeket. Az idős hölgy ajánlgatja a szerinte rablásra érdemes holmit, még segít is Bandinak összecsomagolni azokat, és mindenhez van egy kedves vagy éppen szokatlan története. Kiderül, hogy egy idősek otthonába készül beköltözni éppen ma, mert a fia távol él a családjával. Ahogyan elkezd kibomlani Edit néni élettörténete, jó kedélyű és kíváncsi természetével kezdi feloldani a zárkózott Bandit is, aki szintén mesélni kezd magáról.
Így kerekedik a lakás kifosztásából egy kissé képtelennek tűnő, de barátságos, beszélgetős délután, ám váratlanul felbukkan a kotnyeles szomszédasszony, Franciska is, akinek régóta fáj a foga Edit néni értékesebb cuccaira, és esze ágában sincs hagyni, hogy egy, a semmiből felbukkanó betörő elhappolja előle a legjobb holmit.
Részlet a drámából:
EDIT NÉNI Ha most kinyitja ezt a zárat, akkor hagyom, hogy kedvére raboljon. Azt
visz el a lakásból, amit csak akar. Látom, elbizonytalanodott… van ám
itt érték bőven.
BANDI Hát én nem tudom… ez nem nagyon jó ötlet… mert…
EDIT NÉNI Jaj, istenem! A maga generációja mindent túlgondol! Régen, ha az
ember megkért egy betörőt, hogy rabolja már ki a lakását, nem
totojázott ennyit!
LICHTENBERG HAJNAL: főszereplő, 16 éves, halvány, rózsás bőrű, törékeny alkat, aki fokozatosan ébred rá képességeire
LUCA ASSZONY: a falu „ügyeletes” boszorkánya, nagy tanító, ősi idők mindentudója
ROZI NÉNE:, azaz Czinkos Rozina, Luca asszony legjobb komaasszonya több, mint 50 éve
DÁVID: Luca szuperhelyes unokája, kalandvágyó, udvarias, Hajnal szerelme
LAURA: Hajnal legjobb barátnője, tipikus nagyvárosi lány, Hajnallal szemben realista, ráadásul matekból is jó
LICHTENBERG ALTEREGÓNIA: Hajnal elhunyt nagymamája (csak említés szintjén jelenik meg és egy ”túlvilági levél” szerzőjeként)
BODOMÉR: öreg, gonosz garabonciás, Rozi asszony ifjú kori jegyese, aki cimborál a fenefajzatokkal és leggonoszabb vezetőjükkel a Fenevaddal is
ÁLLATSZEREPLŐK:
CICELLE: arisztokratikus viselkedésű, hófehér, bölcs macskalány
CSICSÖRKE: szószátyár madár, Hajnal egyik segítője
VARÁZSLATOS LÉNYEK, AKIK PÁRBESZÉDEKBEN IS MEGJELENNEK:
MITMITKE: Hajnal költötte lidérc
ÉGI TÁLTOS: angyalbajszai segítségével tud repülni, valahol, félúton van egy rossz filozófus és egy istenszerű tulajdonságokkal bíró lény között, a Világfán él
CZUDAR: Bodomér szolgája és barátja, a hidegfront lidérce
FENEVAD: Ugyanaz a szereplő játssza, mint Bodomért, ördögszerű lény sok szarvval a fején
ŐSKOVÁSZ: Hajnal szerzi meg. Belőle sütik a frászkarikát, amíg készül belőle a tészta, (pihentetik, etetik), anekdotázgat.
MÁGIKUS LÉNYEK, AKIK CSAK ÁRNYSZERŰEN JELENNEK MEG, DE NINCS SZÖVEGÜK:
HÚSLIDÉRC: Hajnal dögkeselyű-szerű üldözője
MARKOLÁB: a holdevő lény
FENEFÉLÉK, DÉMONOK: lob, fészkes fene, lépfene, rákfene, fittyfene
MENTOR: KULCSÁR EDIT
A Hajnal öröksége című dráma egy olyan fantasy-világban játszódik, ahol a magyar népszokások, hiedelmek varázslattá válnak, a mágia pedig megtörténik a színpadon. Két, sikeres ifjúsági regényem színpadi adaptációja, 10-14 éves korosztály az elsődleges célközönség.
A történet az őszi szünetben játszódik, ahol a Piliscsudára látogató kamaszok megtapasztalják, milyen súlya van minden kiejtett szónak, ha kimondják: „a fene vigye el”, tényleg elvisz valakit a fene: arra ébrednek, hogy eltűnt Rozi, az aprócska öregasszony.
A baj persze nem jár egyedül, a Világfa ágai is fonnyadni kezdenek, tükrözik a világban és a kapcsolatokban megjelenő problémákat.
A rend helyreállítása azonban nem lehetetlen, de szükség lesz a nyolcadik Égboltban található őskovászra és a frászkarika elkészítésére.
Egyedül Hajnal, a főszereplő tud révülni, azaz képes átjutni a Világfa által tartott világokba. Látogatásra indul hát az Égboltok közé, ahol találkozik Cicellével és az Égi Táltossal is. (Ezt a részletet hallhatjuk majd.)
A nagyszínpadi produkciótól egy jól utaztatható báb-előadásig sokféleképp el tudom képzelni a szöveg megelevenedését. Fontos, hogy a darab zenei világa tükrözze azt az „ősmagyar”, „mitikus” hangulatot, amelynek modern megelevenedése, még várat magára.
Nagyon köszönöm Kulcsár Edit, mentorom támogatását, nélküle szerintem feladtam volna a munkát, így azonban továbbra is hiszem, hogy ennek a darabnak a megvalósulása fontos és elkerülhetetlen.
Részlet a drámából:
HAJNAL: És te itt táncolsz a Holdon, Cicelle?
CICELLE: Ne nevettess, láttál te már macskát táncolni?
HAJNAL: Egyszer ilyesmit hallottam, hogy királykisasszonyról kaptad a neved, aki fent táncol a Holdon.
CICELLE: Nem, több millió macskatársammal együtt édesdeden szunyókálunk itt, ezen az égitesten. A Holdon lehet a legjobbat aludni, a legszebbet álmodni, tudod?
HAJNAL: És nem is csináltok semmi mást? Csak alszotok?
CICELLE: Nem nagyon, néha eszünk egy kis mannát meg tisztára nyaljuk a bundánkat, ha túl csillagporos lesz.
HAJNAL: És nem unalmas?
CICELLE: Á, az égben aludni egészen más, mint a földön, ezt elhiheted, ez egy magasabb létállapot. Ez a valóságos Übermancs. Úrerkölcsöt teremtünk a szolgaerkölcs helyett, mert valójában nincs jó és rossz, csak rossz és macska. Az ember folyton azért küzd, hogy felülmúlja önmagát, de a macskát nem lehet felülmúlni. A macska a jóság, a tökéletesség. Ez a nagy, közös macskaálom, amit kórusban álmodással kell fenntartani. Itt nincs álom meg valóság, csak álomvalóság van. Megyek is lassan vissza szundikálni. Voilá! Mostmár tudod, mik azok a foltok a Hold felszínén. Nem kráterek, hanem összegömbölyödött macskák. A Hold sötétebb oldalán alszanak a feketék, a szürke részen a cirmosok, a világosabb részen pedig mi, tündöklő fehérek! A Hold tele van macskákkal, ezért ugatják a kutyák.
HAJNAL: Hát ennél cukibb ma már biztosan nem lesz!
DR. VLAGYIMIR IVANOVICS JAZDOVSZKIJ: orvostudós, biomérnök, kulcsszereplő Lajka kiválasztásában és űrutazásra való felkészítésében. Családjával a küldetés idejére kazahsztáni Bajkonurban kaptak szolgálati lakást.
TAMARA PETROVNA JAZDOVSZKAJA: Vlagyimir Jazdovszkij felesége.
SZVETLÁNA VLAGYIMIROVNA JAZDOVSZKAJA: Vlagyimir és Tamara Jazdovszkij lánya.
A FŐKONSTRUKTŐR: Szergej Pavlovics Koroljov, ukrán rakétatervező mérnök, a szovjet kozmonautika atyja, az űrverseny úttörője, tudományos és technikai vezetője a rakétaprogramnak; valódi neve haláláig államtitok volt.
JEVGENYIJ ILJICS OSZTASEV: alezredes, tesztpilóta, az NIIP-5 1-es számú központi kontrollpoligonjának vezetője. Részt vett a Szputnyik műholdak kilövésében.
LAJKA: az első földi lény, aki eljutott a világűrbe és az első, aki meghalt ott. Szovjet nemzeti hős, világhírű űrutazó, intézmények sokaságának névadója, szobra közterületek és űrállomások dísze. Egy kutya.
Megjegyzés: Lajka és Szvetlána osztott szerep, mindkettőjüket ugyanaz a színésznő játssza, a különbséget jelmezzel lehet érzékeltetni – vagy sehogy. Lajka mint kutya nem jelenik meg fizikai formában, ő nem valódi szereplő. Jelen van és létezik, míg nála magasabb erők a tudtán és akaratán kívül rángatják. Mindössze passzív szemlélője saját sorsának pont úgy, ahogy életében volt.
MENTOR: KOZMA ANDRÁS
1957. november 3.-án indult egyirányú útjára a Szputnyik 2-es műhold, fedélzetén Lajkával, a kóbor kutyából lett űrhajóssal, akinek az életjeleit visszafojtott lélegzettel figyelte a földi irányító központ. Ahogy odafönt a világűrben elhallgattak a biometrikus szenzorok, idelent a Földön egy orvostudós bűntudata egyre hangosabb lett.
A darab kiindulópontja egy történelmileg igazolt esemény, miszerint a kilövés előtti napokban Dr. Vlagyimir Jazdovszkij hazavitte a kiskutyát, hogy az játszhasson a gyerekeivel. „Szerettem volna valami jót tenni érte, ha már olyan kevés ideje maradt hátra” mondta később. A jelenetek hiteles forrásokra, korabeli visszaemlékezésekre és dokumentált történelmi részletekre épülnek, ugyanakkor a szereplők közötti párbeszédek a történelem hallgatásait töltik ki. Jazdovszkij és munkatársai a szovjet űrprogram meghatározó alakjai, akik egyszerre szolgálják a tudományt, az államot és a saját ambícióikat.
Szóhoz jut azonban az is, aki a valóságban csak passzív elszenvedője volt az eseményeknek: Lajka, aki időn és téren kívülről kommentálja a történteket. Felülről nézve az őt halálra ítélő embereket, mintha még mindig a műhold ablakából nézne le a Földre. A történelem feljegyezte, hogy Lajka eljutott a világűrbe. Ez a darab azokról szól, akik végignézték, ahogy soha nem tér vissza.
Részlet a drámából:
SZVETLÁNA
Meg fog halni? Egyedül az űrben?
És te hagyod, hogy meghaljon?
DR. JAZDOVSZKIJ
Nincs más választásom.
A legtöbb, amit tehetek, hogy hazahoztam ma este, hogy ne egy laborban kelljen eltöltenie az utolsó napjait. Szóval játssz vele, Szveta, szeretgesd meg, de vigyázz rá, mint a szemed fényére. Ez a kutya többet ér, mint mi hárman együttvéve, plusz ez a lakás, sőt Bajkonur városa. De még azt is megkockáztatnám, hogy a főtitkárnak többet jelent, mint egész Kazahsztán.
SZVETLÁNA
Az ő kutyája?
DR. JAZDOVSZKIJ
Ugyan, még csak nem is látta soha.
ANGYAL Ötven év körüli férfi. Megjelenése hétköznapi. Mozdulatai nyugodtak. Hangja tiszta, mondatai világosak. Figyelmesen szemléli a környezetét és szeret mesélni. KISANGYAL Hét-nyolc év körüli kislány. Mozgása eleven, tekintete nyílt. Gyakran kérdez. Szavai egyszerűek, hangja közvetlen. Őszinte kíváncsiság jellemzi.
POLGÁRMESTER
FALUGONDNOK
PAP
PEDAGÓGUS
A NAGY MESEMONDÓ
ELSŐ ÖREGASSZONY
ELSŐ ÖREGEMBER
IDŐS FÉRFI
IDŐS NŐ
MÁSODIK ÖREGASSZONY
MÁSODIK ÖREGEMBER
HARMADIK ÖREGASSZONY
HARMADIK ÖREGEMBER
NEGYEDIK ÖREGASSZONY
NEGYEDIK ÖREGEMBER
BÉLA BÁCSI
LENGYEL MÓNI
NÉMET FRICI
ELSŐ ÖREG
MÁSODIK ÖREG
BASEBALLSAPKÁS ÖREG
DAUEROLT ÖREGASSZONY
HÓFEHÉR ÖREG
SMICISAPKÁS ÖREG
2 SZTK-SZEMÜVEGES ÖREG
KÜLÖNÖS ÖREG
AZ ÖREG HARANGOZÓ
ELSŐ FIATAL
MÁSODIK FIATAL
FIATAL FIÚ
FIATAL LÁNY
FIATAL NŐ
FIATAL FÉRFI
MENTOR: SZABÓ RÉKA
Valahol Észak-Magyarország elnéptelenedő falvai között két angyal ér földet. Küldetésük látszólag egyszerű: meg kell találniuk egy régen elnémult harangot, és újra meg kell szólaltatniuk. Csakhogy a harang nyomában járva egy egész vidék múltja tárul fel előttük.
Öregek és fiatalok, polgármesterek, falugondnokok és mesemondók történeteiből lassan összeáll egy eltűnőben lévő világ képe. Falvaké, amelyeket háborúk, kitelepítések és az elvándorlás formáltak; embereké, akik elmentek, maradtak vagy éppen visszatértek; és közösségeké, amelyek akkor is őrzik emlékeiket, amikor már alig maradt valaki, aki továbbadhatná őket.
Szabó Sebestyén László A harang és az angyalok című szürrealista szociográfiájában dokumentum és fikció, valóság és legenda, humor és fájdalom csúszik egymásba. Miközben az angyalok az elveszett harangot keresik, egyre inkább az lesz a kérdés: mi marad egy közösségből, ha lassan eltűnik körülötte az a világ, amelyet valaha otthonának nevezett?
Részlet a drámából:
HARMADIK ÖREGEMBER
Szeretni kell csinálni!
MÁSODIK ÖREGASSZONY
Meg muszáj is. A kettőt összekötve, így inkább lehet.
ANGYAL
Hát persze.
HARMADIK ÖREGASSZONY
Hó, ne nyomd úgy hozzá, a nyavalya rontsa ki. Csak a nagyját!
MÁSODIK ÖREGEMBER
Lássa, hogy összehúztuk… úgy-úgy-úgy!
MÁSODIK ÖREGEMBER
Szerusztok!
HARMADIK ÖREGASSZONY
Kik vagytok ti?
ANGYAL
(zavarban)
Én vagyok a „májsztró”.
KISANGYAL
(közvetlenül)
Én meg fegyverhordozója.
MÁSODIK ÖREGEMBER
Szerusztok!
15
ÖREGEK
(énekelnek)
Valamikor mi is jártunk sárguló levélben.
Szerelemről álmodoztunk, kinn a hideg télben.
Egyetlenegy perc volt, az a boldog óra,
Amikor a kéz a kézben, megálltunk egy forró csókra.
MÁSODIK ÖREGEMBER
Fussál, Laci!
HARMADIK ÖREGEMBER
Nincs mért fussál.
HARMADIK ÖREGASSZONY
Na, jó, akkor jövök a másodikhoz.
ANGYAL
Maga keményen dolgozik!
ELSŐ ÖREGEMBER
(sepri az avart)
Hát ez elég mára. Jó lenne alomba...
A ház felől a POLGÁRMESTER és a FALUGONDNOK lépnek be. Nagy, fehér
bödönöket és poharakat hoznak. A munka abbamarad, az ÖREGEK leteszik
szerszámaikat, a kúthoz gyűlnek.
MÁSODIK ÖREGEMBER
Hozzák a jó pörköltet!
ELSŐ ÖREGEMBER
Jó! Jól megérdemelt!
POLGÁRMESTER
Nem, nem pörkölt.
FALUGONDNOK
(lassan leteszik a bödönöket a kút mellé.)
Valahogy úgy kéne lerakni, hogy ne boruljon azér’ meg.
