Sodró lendület, magával ragadó vizualitás, egyedi mozgásnyelv és élőzene a színpadon. Két komédia egy díszletben, a Szegedi Pinceszínház előadásában. A Barangoló alprogram keretén belül született két alkotás, Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy KARNYÓNÉ és a két szeleburdiak, valamint a magyar bábművészet egyik legnépszerűbb darabja, Vitéz László és az elátkozott malom című előadások hamarosan a nagyközönség előtt is bemutatkoznak. A premier előadásra Aradon, a nemzetközi színházi fesztiválon kerül sor.

A Szegedi Pinceszínház mindjárt két produkcióval nevezett be a Barangoló alprogramba, amely a fiatal, pályájuk elején járó művészeket és társulatokat felkaroló, anyagi és szakmai támogatást nyújtó mentori program. Egy felnőtt és egy gyermekeknek szóló előadással, Csokonai Vitéz Mihály tündérbohózatát és a vásári komédiákat megidéző Vitéz Lászlót gondolták újra.

A két előadást egy díszletre álmodták meg, a bábjátékokat pedig hús-vér emberek játsszák, jelenítik meg, akik hasonlóan mozognak a bábfigurákhoz, hasonlóan viselkednek, beszélnek, kihangsúlyozva a darabok karikatúra jellegét. Az egyedi mozgás-világ megteremtésénél Méhes Csaba pantomimművész volt segítségükre.

VITÉZ LÁSZLÓ ÉS AZ ELÁTKOZOTT MALOM

Vitéz László népi bábfigura. Kinézetében, nyers humorával Paprika Jancsira hasonlít. Ruhája piros, sapkája hegyes, a lábán csizma van, és Paprika Jancsihoz hasonlóan gyakran hordoz a kezében verekedésre alkalmas szerszámot. A főhős erős, bátor és szókimondó, aki furfangos eszével még az ördögöt is legyőzi.

A szerepet virtuóz játékkal a temesvári színésznő, Éder Enikő alakítja. Az előadás után a gyerekek megismerkedhetnek a díszlettel, a színészekkel, beavatják őket, hogy hogyan készül egy előadás, és egy gyerekfoglalkozás keretében újrajátszhatják a történetet.

„Vitéz László történetének nagyszerűsége az, hogy szerethető példakép lehet mindannyiunk számára, hiszen nem fél elagyabugyálni a gonoszt még akkor sem, ha magáról az ördögről van szó. De azoknak a rosszakaróknak is ellátja gondosan a baját, akik a világnak ártanak, ráadásul ehhez mindössze egy palacsintasütőre van szüksége.

A hagyományos vásári bábjátékok világát idéző előadás különlegessége, hogy nem bábok, hanem a hús-vér színészek játéka nem csak megőrzi a karakterek eredetiségét és kulturális gyökereit, de saját világának megfelelően tovább is építi azt.” – avatott be a részletekbe Tapasztó Ernő rendező

Szükségünk van olyan szerethető példaképekre, akik legalább képzeletünkben vagy akár a bábszínházban jól elagyabugyálják azt, aki rosszat tesz velünk s a világgal. Ez a valaki most itt van s nemes egyszerűséggel csak Vitéz Lászlónak hívják.” – olvasható a szakmai beszámolóban

AZ ÖZVEGY KARNYÓNÉ ÉS A KÉT SZELEBURDIAK

Csokonai Vitéz Mihály 1799-ben írt, Karnyóné című műve az első magyar tündérbohózat. Hőse, egy gazdag kanizsai kereskedő felesége, aki azt hiszi özvegységre jutott, mert uráról már két év óta nincs hír; a szerelmes öregasszony kezéért és pénzéért ketten versengenek: Tipp-topp és Lipitlotty, a két szeleburdi.

A Pinceszínház előadása annyiban rendhagyó, újító a többi Karnyóné előadáshoz képest, hogy Vitéz László-stílusban folyik a játék, ahol élőszereplős „bábok” elevenednek meg és játsszák el a már ismert történetet, csakhogy ebben a koncepcióban Samu irányítja a történéseket, mely a darab végén, Samu kérésére, visszatér a kezdő stációhoz és minden kezdődik elölről. A kérdés, hogy ugyanazokat a hibákat elkövetve, vagy változtatásra készen? A díszlet nagyban képezi le a Vitéz László díszletét és az előadás alatt élőzene szól.

„Az előadás különlegessége, hogy az eredeti dalszövegeket, melyeket Csokonai írt, ráillesztettük egy-egy Bach menüettre, szerzeményre és így összefésülve különleges hangulatot adnak az előadásnak, mely élőzenei kísérettel szólalnak meg.” – tette hozzá Tapasztó Ernő rendező

„Tapasztó Ernő és a társulat nagyon kreatívan, sok kiváló játékötlettel és jól beállított karakterekkel építette fel az előadást. Szokatlan megoldás, hogy az előadás végén a Karnyóné minden szereplője meghal (kivéve a játékmester Samut), de csak bátorítani tudtam ezt az abszurdra utaló megoldást, és ennek a motívumnak a méltó folytatásaként, égi hangként a rendező szólal meg a mikrofonban, amellyel feléleszti a szereplőket, azt sugallva, hogy a játék újrakezdhető, mehet a verkli tovább.” – olvasható a mentori értékelésben Kulcsár Edit mentortól

Szívből gratulálunk az alkotóknak és a társulatnak, reméljük minél szélesebb közönség láthatja majd az előadásokat!

SZEREPOSZTÁS – Vitéz László és az elátkozott malom:

Éder Enikő – Vitéz László

Rácz László – Malomtulajdonos

Balog József – Szellem 1.

Kancsár Orsolya – Szellem 2.

Gulyás Hermann Sándor – Ördög 1.

Kálmán Zsófia – Ördög 2.

Gerner Csaba – Ördög 3.

Balog József – Bolond

Rendező: Tapasztó Ernő

Rendezőasszisztens: Hadas-Gábor Zsófia

Szkenikus: Balog Arnold

Jelmeztervező: Varsányi Anna

Díszlettervező: Szvatek Péter

Zenei aláfestés: Varga Bálint

 

SZEREPOSZTÁS – Az Özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak:

Rácz László – Karnyó, egy idős kalmár

Kancsár Orsolya – Karnyóné, felesége

Éder Enikő – Samu, fiuk, kis bolondos

Kálmán Zsófia – Boris, szobaleány

Gerner Csaba – Lázár, boltoslegény

Balog József – Lipittlotty, szeleburdi

Gulyás Hermann Sándor

Rendező: Tapasztó Ernő

Rendezőasszisztens: Hadas-Gábor Zsófia

Jelmeztervező: Varsányi Anna

Díszlettervező: Szvatek Péter