Jánosi Ferenc Szemet szemért című drámájának ősbemutatója december 9-én volt a Déryné Központban. A Barangoló Drámaírói Műhelyben íródott művet a Déryné Program igazgatója, a Jászai Mari-díjas Kis Domonkos Márk álmodta színpadra, akivel a Papageno készített interjút még a premiert megelőzően.
Nem tudom, hogy egy krimiről lehet–e úgy beszélni, hogy ne lőjük le a poént, de mesélne egy kicsit magáról a darabról!
Lukácsy György, a mentor úgy szokta aposztrofálni a Szemet szemért–et, hogy misztikus krimi. Kicsit krimi, kicsit thriller – misztikus elemekkel. A nyomozónknak jelen esetben inkább transzcendentális úton sikerül eljutnia a rejtély megoldásához. Ez meglepő, de nem példátlan fordulat a krimik világában.
Ehhez kerestünk és találtunk egy nagyon különös formavilágot Túri Erzsébet díszlettervezővel: egy 3D–s sakktáblán helyeztük el. Kicsit elemeltük a klasszikus, reális szituációktól.
Két–, illetve három síkon játszódik az előadás. Ezek a rétegek hatnak egymásra. Létezik egy elsődleges értelmezésünk, ahol a szereplőink kommunikálnak egymással. Itt zajlik a materiális értelemben vett nyomozás bűnjelekkel, kihallgatással, tapogatódzással. Ezen kívül van egy – mondjuk, úgy, – lelki sík, ahol az érzések mozognak, és van egy vonulat, amit transzcendentális síknak hívok. Csak fentről, az égből tudunk kapni elhívást, és csak onnan kaphatunk válaszokat a kérdésünkre, ezen a síkon érkeznek az iránymutatások.
A materialista nyomozónk is végül innen kapja meg az utolsó nyomot, a megoldás kulcsát. Álomképek sorozatán keresztül érkezik válasz a kérdéseire, és jön rá arra, ki a tettes. Talán ennyit elárulhatok anélkül, hogy lelőném a poént.
Mennyiben volt ez más, mint a korábbi rendezői munkái? Mikor kezdett összeállni önben, hogy hogyan nézni ki majd a színpadon a darab?
Tavasztól kezdve elindult egy nagyon konstruktív közös gondolkodás, együttműködés hármunk, a szerző, a mentor és köztem. Sokszor ők ketten, valamikor hárman hajnal három–négyig ültünk, és rakosgattuk a részleteket. Összemosódott kicsit az írás és a dramaturggal való együttműködés stádiuma. Emiatt a szöveg hossza is állandóan változott. Volt ez a színdarab már száz- és kilencvenoldalas is. Most éppen hetvenoldalas, legalábbis az én példányom.
Túri Erzsi díszlettervező is kapott három–négy fajta szövegkönyvet, amiből kialakultak a benyomásai a darabról. Az én fejemben ekkor már körvonalazódtak a képek az előadásról. Ez benne is elindított egyfajta asszociációt, ehhez küldött fényképeket, skicceket, rajzokat. Három–négy teljesen különböző díszlettervből állítottuk össze mindazt, ami végül elkészült.
Kerülő Gábort kértem fel, hogy írja meg a zenéjét. Ő is két vagy három szövegkönyvváltozat alapján indult el. Miközben olvasta, készültek az újabb és még újabb verziók. Az alkotófolyamat minden résztvevője alkalmazkodott a folyamatos változásokhoz.
Sokkal több munka van egy kortárs színdarabbal, mint egy nagy klasszikussal. Az egyes mozzanatokat sokkal jobban meg kell magyaráznom, alá kell támasztanom. De ha ezeken nem lépünk túl, akkor sose lesznek új nagy klasszikusaink. Nagyon sok olyan plusz energiával és plusz munkával járt a folyamat, amiket eddig még nem is tapasztaltam. Igyekeztünk körbejárni, hogy a rendőrség, nyomozó, ügyészségi témák a mai valóságban hogyan működnek. Így nagyon izgalmas beszélgetéseink voltak büntetőügyvédekkel, rendőrökkel. Néha belegondolok, hogy egy könnyed nyárestén mikor a teraszon ülve különböző gyilkosságokról és azok indíttatásáról beszélgettünk, szegény szomszédaim mit érezhettek…
A teljes interjú ITT OLVASHATÓ!