Tavaly indult útjára a pályakezdő drámaíróknak meghirdetett mentorprogram. Az ösztöndíj nyerteseinek munkáját nyolc hónapon keresztül kísérte és segítette tanácsaival, kérdéseivel egy-egy mentor. A Drámaírói Műhely folytatódik, a három mentorral az idei FELHÍVÁS apropóján készített interjút a papageno.hu, az első év tapasztalatairól kérdezték Kulcsár Editet, Kozma Andrást és Lukácsy Györgyöt, valamint arról, mit tanácsolnak az idei jelentkezőknek.
A sikeres első év után, a Drámaírói Műhely folytatódik, február 28-ig lehet beadni a jelentkezést rá. Mit tanácsolnának azoknak, akik jelentkeznek, vagy gondolkoznak rajta?
Lukácsy György: Legyenek bátrak és nincsen vesztenivalójuk.
Kulcsár Edit: Vágjanak bele!
Kozma András: Azt tanácsolom, ne önmagában az ösztöndíj legyen a fő motiváció. A beadott szövegen általában érződik, ha igazi gondolat nélkül indul neki valaki, ez esetben viszont nincs sok értelme a saját – és esetleg mások – idejét vesztegetni.
Akkor érdemes nekivágni, ha van belső késztetés, egy olyan téma, gondolat feszíti őket belülről, amit mindenképp szeretnének megfogalmazni, amin keresztül szeretnének önmagukról, a világról beszélni. Ha éreznek magukban elég kitartást, rugalmasságot, tehetséget, akkor mindenképpen érdemes megpróbálni.
Kulcsár Edit: Egyetértek.
Lukácsy György: Én ezt sikertörténetnek élem meg, de akár egy bukáshoz, vagy egy kevésbé sikerült előadáshoz is mindent bele kell adni. Muszáj ennyire elkötelezettnek lenni a saját gondolatai iránt. Ezt nem lehet mellékesen csinálni, muszáj beleadni mindent, és bízni abban, hogy megértésre, tetszésre talál a nézőknél. A bátorság szerintem a legfontosabb. Bele kell vágni!
Kozma András: Én annyit tennék hozzá, hogy tizennégyből végül is hárman kerültek be, de ez nem azt jelenti, hogy a többiek ne írhattak volna jó drámát, vagy ne képviseltek volna hasonló színvonalat, csak korlátozott volt a mentoráltak száma. Azokat, akik tavaly részt vettek és bekerültek a második fordulóba, én feltétlenül bátorítanám, hogy próbálkozzanak újra, mert komoly tehetséget és potenciált éreztem, éreztünk mindannyiunkban. Az, hogy elsőre nem kerültek be, nem azt jelenti, hogy nem érdemes ezzel foglalkozniuk.
A teljes interjú ITT OLVASHATÓ!