Nemcsak Déryné szerepe, a kor és a stílus is lenyűgözte a főhőst alakító Tarpai Viktóriát. Eddigi pályája egyik legnagyobb találkozásának tartja a szerepet, amiből minden egyes alkalommal igyekszik tanulni és valami újat felfedezni. Akárcsak Déryné, ő is abban hisz, hogy a színházat szerelemmel, kitartással, szenvedéllyel lehet csak csinálni. Az ember tudja, hogy miről mond le közben, de nem érdemes másképp, csak így. A Jászai Mari-díjas Tarpai Viktóriával a Deszkavízió beszélgetett.
Nem csak a Déryné Társulat első bemutatója volt, hanem mondhatjuk azt is, hogy egyben zászlóshajója is a Déryné Programnak a Déryné ifjasszony című előadásotok, amelyben te játszod a címszerepet. Mit jelent számodra ez az előadás?
Nagyon nehéz ezt röviden megfogalmazni. Akár a színházat nézem, akár a pályámat, vagy csak úgy magát az életet, ott is nagyon sok fontos üzenetet tartalmaz számomra. Azt gondolom, hogy az, amit Déryné elért, kiküzdött, és megtett a pályája során, az egyedülálló, csak így érdemes csinálni a színjátszást. Ilyen elhivatottsággal, ilyen tűzzel, ilyen szerelemmel, dúsgazdag érzelmi világgal. Még akkor is, ha hatalmas akadályokat görgetnek elénk.
Ez a szerep szerelem neked is?
Igen, abszolút. Olyan mondatok hangzanak el benne, olyan gondolatok vannak megfogalmazva az ő életéből, amelyekkel én teljes mértékben együtt tudok érezni. Nekem nőként is izgalmas az ő személye, mert rendkívül színes egyéniség volt. Az élete alkonyán írt egy többkötetes visszaemlékezést, egészen a gyerekkorától kezdve, amiből kiderült, hogy volt benne karakánság, laza kislányos báj, amivel könnyedén helyre tette a tolakodó férfiakat, és még sorolhatnánk a jellemét illető jelzőket.
Déryvel nagyon rossz kapcsolata volt, ebből a szempontból nézve nem volt jó élete, de mégis fantasztikus, ahogy és amit kialakított és kihozott belőle. Sok nehézség és tragédia éri, és az, amire nagyon fel tudok nézni az az, hogy soha nem adta fel. Mert a feladás a legkönnyebb út. Amikor néha kicsit elcsüggedek az életem vagy a pályám során, akkor eszembe jut egy-egy gondolat a darabból, és az rögtön kapaszkodó lesz, erőt ad.
Egy évvel ezelőtt volt a tévéjáték díszbemutatója. Olyan lett, mint amire számítottál? Milyen volt magadat látni, ekkora vásznon?
Képzeld, még azon is vacilláltam, hogy egyáltalán megnézzem-e a filmet. Nagyon szerettem a forgatást, de nagy bennem a drukk az eredmény kapcsán, mert fontos. Gyerekként a szavalóversenyeknél, az eredményhirdetésnél sokszor rosszabbul voltam, mint a verseny alatt. Mert nem mindegy az eredmény, mert nem akarok rosszat adni. Szorítottam a fotel szélét, és bevallom voltak olyan részek, amikor azt mondtam magamban: te jó ég Viki, ezt hogy nem érezted, akkor, hogy nem így kéne csinálni? Eléggé kritikus vagyok magammal, ami jó, hiszen fontosnak tartom az építő kritikát.
A bemutatót követően turnéra indult a tévéjáték, és eljutottatok vele szülővárosodba, Beregszászra is. Milyen érzés volt az ottani közönséggel megosztani ezt a munkád?
Nagyon megszerettem Budapestet, már nem tudnám nélküle elképzelni az életemet, a pályámat. De nagyon fontosak a gyökerek, az otthon. Onnan indult el minden, oda kötnek a gyerekkori emlékek és a színházi kezdetek, de fontosak azok az érzelmek is, amik ott körbevettek, amikből táplálkozok a mai napig is. Tartottam a hazameneteltől, mert, sok minden megváltozott. De az, hogy ezt a magyar kultúra napján meg tudtam élni otthon, az hihetetlen mértékű erőt adott.
Megrázó, maradandó és felemelő is volt egyben, hogy ebben a helyzetben ennyi könnyes szemet láttam. A közönség hálás volt, szinte nem bírtak betelni azzal, hogy egy ekkora élményt kapnak. Megható volt számukra Vidnyánszky Attila és Kis Domonkos Márk szívhez szóló videóüzenete is. A nézők nemcsak a testüket, a lelküket is ünneplőbe öltöztették a nagy napra, minden nehézség ellenére méltóságot adtak az estének. Minden előadásnál és a film vetítésekor is az a legfontosabb, hogy aki eljön, az tényleg kapjon valamit. Tudjon belőle valamit hazavinni, a lelkeknek tudjunk adni valami pluszt.
A teljes interjú a Déryné Magazin 3. lapszámában olvasható, valamint a Deszkavizio.hu-n.
Színház mindenkinek!