A főhősnő galád csábítóját, Gróf Szepessy Teodort alakítja, a Déryné ifjasszony című színdarabban és tévéjátékban. Janka Barnabás ma már semmiért nem adná a szerepet, de a kezdetekben voltak fenntartásai a karakterrel, mivel teljesen más személyiség, mint ő. A Déryné Társulat színművészével a Deszkavízió beszélgetett.
Te játszod a Déryné ifjasszony című előadásban Gróf Szepessy Teodort, akit Déryné tehetsége és szépsége azonnal elvarázsol, így gyorsan belesodródik egy szerelmi háromszögbe.
Igen, én játszom a grófot, aki intendánsa lesz a Kassai Színháznak és alsó Turáról elcsalja Dérynét a kassai teátrumba. Találkoznak, egymásba szeretnek, és a legvégén kiderül, hogy a gróf elárulta Dérynét, nem hűséges sem a feleségéhez, sem a szeretőjéhez, de még a saját szavához sem, nagy küzdés volt nekem egy ilyen karaktert megformálni. A szerepem azért is volt kissé nehéz, mert én nem ilyen ember vagyok.
A hűség a legfontosabb erény az életünkben és az adott szó maga. Már a házasságtörés sem fér bele az életembe. Tavaly óta házas ember vagyok, és amint felhúztam a feleségem ujjára a gyűrűt, azóta a saját gyűrűmmel játszom a darabot, és ez hatalmas súlyt adott a játékomnak. Az ember lehet szerelmes bizonyos pillanatokba. De igazi örök hűséget szerintem egyszer lehet fogadni. Az aztán sajnos elromolhat, de én a tisztességes játékot szeretem. A gróf pedig tisztességtelen játékot játszik. Ez Dérynével szemben is, és a feleségével szemben is tisztességtelen. A társulat ilyen szempontból egy eszköz. Ha Déryné színházat szeretne csinálni, hát hadd csináljon színházat. A gróf véleményem szerint nem Déryné fizikai megjelenésébe szeretett bele menthetetlenül, hanem a tehetségébe. Sajnos ilyen az emberi természet, gyarló. Ha megkapunk valamit, akkor az már nem is annyira érdekes.
Számos helyszínre eljutott a mozgóképes verzió, ahová a darabot nem tudnátok elvinni. Milyen érzés volt itt találkozni egy-egy vetítés után a közönséggel?
Ahogy Marton László mesterem tanította, hogyha nincs tétje a színháznak, akkor nem is éri meg csinálni. Nekem az a tétje, hogy bele tudok-e annyira szerelmesedni Dérynébe, és tudok-e hazudni a szemébe, hogy aztán ez az egész, amit itt én okoztam és csináltam a háttérben, az visszahulljon rám, és ne önsajnáltatás legyen, hanem valódi vereség. Mert ettől a csodálatos színházcsináló nőtől ettől én vereséget szenvedek. Elveszítem azt a madárkát, azt a csodálatos szerelmet, amelyet ő adott nekem. Nyilván az idősebb urak ezen mosolyognak, de egyébként ahány helyszín, annyi vetülete van, és annyi réteget találnak meg benne a nézők. A közönség nemcsak a darabot és a filmet, minden szereplőt feltétel nélkül szeret. Na, jó, engem nem annyira.
A teljes interjú a Déryné Magazin 3. lapszámában olvasható, valamint a Deszkavizio.hu-n.
Színház mindenkinek!