A Déryné Program Drámaírói Műhelyének ösztöndíjasa szerint az alkotói folyamat nemcsak kreativitásról, hanem önfegyelemről és kitartásról is szól. „Rájöttem, hogy az írás nemcsak ihlet, hanem tervezés, rendszer és sok-sok tanulás is.”
Mi motivált, amikor jelentkeztél a Barangoló Drámaírói Műhelybe?
Kíváncsi voltam, milyen lesz, és egyáltalán miről szól ez a program, mert korábban még soha nem vettem részt hasonlóban. Volt egy barátom, Holczer Dávid, aki már végigcsinálta a műhelyt, ő elsősorban költő, de drámákat is ír. Amikor beszéltem neki arról, hogy fontolgatom a jelentkezést, bátorított, hogy próbáljam meg. Úgy voltam vele: miért is ne?
Milyen volt a közös munka a mentoroddal? Hogyan segítette a gondolataid formálását?
Nagyon érdekes volt. Rájöttem, hogy egészen különböző világokat képviselünk: Lukácsy György, a mentrom, sokkal határozottabb és praktikusabb személyiség, mint én. Boldog lennék, ha minden észrevételét és gyakorlati tanácsát hiánytalanul be tudtam volna építeni a munkámba. Tapasztalt drámaíró, és még előadást is láttam tőle.
Nagyon értékeltem, hogy filmes oldalról is próbált közelíteni, mert tudja, hogy forgatókönyvírónak tanulok. Olyan filmes példákat hozott, amelyek segíthettek az írás folyamatában.
Mi volt számodra a legnagyobb tanulság vagy felismerés a műhely során? Volt emlékezetes pillanat?
Rengeteg tanulság volt, tényleg azt mondhatom, hogy életem egyik legtanulságosabb időszaka volt ez. Elképesztően nehéz egy történetet egyben tartani és nem is állítom, hogy ez teljesen sikerült. Biztos vagyok benne, hogy meg fogom írni a drámát, de még mindig nem tudom, milyen lesz a végleges formája.
A kezdetekkor azt hittem, határozott célom van, és meg is volt a történet vázlata, de minél többet dolgoztam vele, annál kevésbé tudtam, mi lesz a vége. Most rengeteg külön jegyzetem és vázlatom van, és nem tudom még, hogyan fogom őket sorrendbe rakni, de biztosan sikerül majd.
A legemlékezetesebb pillanatok között a legelső találkozásokat említeném. Már a jelentkezés fázisában elképesztően sok támogató, kedves emberrel találkoztam, és közülük többen azóta is tartják velem a kapcsolatot. Nagyon boldog és lelkes voltam, amikor először jártam itt a Déryné Központban, ez a lelkesedés ma is egy fontos emlék. Természetesen voltak nehezebb pillanatok is az alkotói folyamat során, de ez teljesen természetes.
Miben változott az íráshoz, színházhoz vagy saját alkotói folyamathoz való hozzáállásod a program végére?
Rájöttem, hogy sokkal jobban kellene terveznem és ez nem igazán természetes része a személyiségemnek, de szeretném elsajátítani. Például jó lenne előre beosztani a napokat: hány órát írok, mikor dolgozom az anyagon. Rendszerességgel rengeteg problémát el lehet kerülni.
A technikai felkészültség is fontos, egy baleset is ért alkotás közben, és ez is rávilágított erre. Azt is tapasztaltam, hogy a rövidebb történeteket könnyebben írom meg, mint a hosszabbakat, de ez nem veszi el a kedvem. Sőt, inkább kihívásnak érzem.
Mit üzennél azoknak, akik most fontolgatják, hogy jelentkeznek a Déryné Drámaírói Műhelybe? Milyen attitűddel érdemes belevágni?
Mindenképpen próbálják meg, mert remek lehetőség. Az ember saját magáról is sok mindent tanul, ha még nem dolgozott hasonló környezetben. Nagyon sok segítséget kapunk ahhoz, hogy valóban elkészüljön a dráma, amin dolgozunk, és az is nagy dolog, hogy később akár színházi előadás is lehet belőle.
Azt ajánlom, hogy lelkesedéssel és határozottsággal vágjon bele az, aki jelentkezik. Nem árt, ha a jelentkező olyan anyagot hoz, amit már régóta dédelget, amiből már vannak jegyzetei, részletei, tehát aminek az alapjai készen állnak.
Ha egy szóval vagy mondattal kellene összefoglalnod, mit adott neked a Műhely, mi lenne az?
Az első szó, ami eszembe jut: tanulságos. De talán még jobban összefoglalja: tapasztalat, minden szempontból, az írásban és az életemben is.
A következő ösztöndíjas TE lehetsz! Ne hagyd, hogy a történeted a fiókban ragadjon, írd meg velünk a színpadra!
TUDJ MEG TÖBBET A BARANGOLÓ DRÁMAÍRÓI MŰHELYRŐL!
Jelentkezési határidő: 2025. december 15.
