Hogyan találtak egymásra Petőfi eposz-paródiájával?
Zalaegerszegen katonáskodtam 1983-ban, és az ottani Inter Arma színjátszó csoporttal jártuk a dunántúli laktanyákat A helység kalapácsával, ahol én alakítottam a szemérmetes Erzsókot. Utána Pécsre jártam jogi egyetemre, mert a színművészetire nem vettek föl, és ott is felkértek, hogy egy rendhagyó irodalom óra keretében iskolákban adjam elő a művet. Ám komplett előadás csak akkor lett belőle, miután a budapesti József Attila Színházba szerződtem. Az akkori igazgató azt javasolta, csináljunk egyszemélyes színházat, ezért kibővítettük Petőfi verseivel és írtunk hozzá egy kerettörténetet, mintha a fiatal költő kezdő színészként magának játszaná el a darabot.
Később pedig bármerre is vitte az útja, elkísérte ez az előadás?
Igen, például Oslóba is eljutottam vele, és számos határon túli, magyarok lakta településre. Itthon pedig lassan bejárom vele az egész országot, méghozzá szó szerint, a legnyugatibb településtől, Felsőszölnöktől az északkeleti szegletben található Csengerig. Amióta elindult a Déryné Program, olyan kis falvakban is megfordultam már, ahol alig több, mint százan élnek, és a fél falu eljött, mert érdekelte őket. Ezért is remélem, hogy a program jóvoltából még jó sokáig lesz lehetőségem ezt a kultúrmissziót folytatni.
Az utolsó utáni éjszaka – forrás: Hevesi Sándor Színház
Máshogy fogadják az előadást a nézők ott, ahol nincs pezsgő kulturális élet?
Nagyon inspiráló olyan közönség előtt játszani, amelynek nincs lehetősége eljutni színházba, és az a tapasztalatom, ugyanúgy értik és szeretik Petőfi humorát. Azt például kifejezetten élvezem, amikor idős falusi nénik kipirosodott arccal nevetnek, mert vagy magukra, vagy valamelyik ismerősükre ismertek Erzsókban és „amazontermészetű” Mártában.
Mit gondol, mi történne a vidéki közösségek kulturális életével, ha a Déryné Program megszűnne, és nem jutnának el hozzájuk színházi előadások?
Ha a Déryné Program megszűnne, az élő színház Budapestre és a nagyvárosokra korlátozódna, miközben a kisebb vidéki települések kimaradnának belőle, és ellehetetlenülne a közösségi kultúra építése. Én a Déryné Programban a kezdetektől részt veszek, ezért saját tapasztalatból látom és ismerem a hatását: sok helyen ez az egyetlen élő kulturális találkozási pont, amelynek elvesztése súlyos törést jelentene a vidéki emberek számára.
