Mi történik, amikor a szerelem, az ünnep vagy egy baráti beszélgetés emelkedett pillanatait elnyelik a mindennapok kicsinyes játszmái? A Déryné Társulat Tripla tréfa – Három Csehov egy felvonásban című, április 17-i bemutatója erre a kérdésre keresi a választ. Ivaskovics Viktor rendezésében Anton Pavlovics Csehov három egyfelvonásosa – a Leánykérés, a Nyári tragédia és a Jubileum – egyetlen, gondolatilag összefűzött produkcióvá áll össze.
Az előadás különlegessége, hogy a feleség alakját mindhárom történetben Ábrahám Kíra formálja meg.
Ábrahám Kíra színésznő e.h.
Első rendezésed a társulatnál. Milyen volt a „másik oldalról” látni a kollégákat?
Izgalmas és sok tekintetben váratlan tapasztalat volt. Rendezőként a figyelmem óhatatlanul elmozdult a puszta színpadi jelenlétről a működés felé: arra, hogy a kollégák hogyan gondolkodnak, reagálnak, kockáztatnak a próbafolyamat során. Ez nem leleplezés volt, hanem rácsodálkozás arra, milyen személyes működések rejlenek a szerepek mögött.
És talán ebből születik a munka legnagyobb öröme: amikor kiderül, hogy a karakterek nemcsak kitalált figurák, hanem nagyon is pontos tükröződései annak, ahogyan mi magunk – és rajtunk keresztül a nézők – a világban jelen vagyunk.
Ivaskovics Viktor színész
Van olyan figura, amihez személyesen is közelebb kerültél?
Bármelyik karakterhez vezet valamilyen személyes út, mert mindegyik hordoz egy olyan pillanatot, ahol az ember óhatatlanul magára ismer. Hozzám mégis a Nyári tragédia világa került a legközelebb – nem azért, mert a szereplő karaktere hasonlítana rám, hanem mert az az élethelyzet, amelyben van, különösen erősen megszólított.
Rendezőként nem az azonosulás érdekel, hanem az empátia mélysége: hogy mennyire tudok belülről érteni egy helyzetet, még akkor is, ha erkölcsileg vagy érzelmileg távol áll tőlem.
Sütő András színész és Vajda Zoltán Richárd színész e.h.
Hogyan állt össze a három darab egyetlen produkcióvá?
Kezdetben a Jubileum foglalkoztatott, azon belül is a feleség pozíciója: az a finom, mégis feszültségekkel teli állapot, amelyben egy kapcsolat már túl van az idealizáláson, de még nem omlott össze. Innen jutottam el a Nyári tragédiához, ahol mindez már a férj szemszögéből jelenik meg.
A Leánykérés pedig mintegy előtörténetként jelent meg: a kapcsolat kezdetének kaotikus, zavaros, mégis reményteljes pillanataként. Így rajzolódott ki egy hármas egység – három különálló történet, de egy közös gondolati ív mentén.
Ábrahám Kíra színésznő e.h. és Hostyinszki Máté színész e.h.
A feleség figurája mindhárom részben ugyanaz a színésznő. Hogyan hat ez az összképre?
Ez vált az előadás egyik legerősebb szervezőelvévé. Ábrahám Kíra jelenléte folyamatos, az ő alakján keresztül nézünk végig három különböző világot. Miközben a férfi partnerek változnak, az ő figurája állandó marad – és éppen ez teszi érzékelhetővé, mennyire más arcunkat mutatjuk különböző kapcsolati helyzetekben.
A nézőben felmerül a kérdés: vajon valóban mindig a partnerünk határoz meg bennünket, vagy mi magunk visszük magunkkal ugyanazokat a működésmódokat újra és újra?
Miért fontosak a mozgásra épülő etűdök a darabok között?
A fizikai helyzetekben nincs lehetőség „félfigyelemre”. Ha nem vagyok jelen, ha nem érzékelem pontosan a partnerem súlyát, ritmusát, abból azonnal hiba vagy akár baleset is lehet. Ezek az etűdök éppen ezért számomra nem puszta átvezetések, hanem sűrített állapotok: megmutatják a kapcsolódás vágyát, törékenységét és kudarcát is.
Testben nagyon pontosan látszik az, amit szavakkal gyakran elfedünk.
Dányi Krisztián színész
Mennyire aktuális ma a „nem figyelünk egymásra” jelenség?
Kifejezetten aktuális. Sok kapcsolatban az együttélés technikailag működik, miközben a valódi jelenlét hiányzik. Az emberek egymás mellett élnek, nem egymással.
Az előadás nem egyetlen történetet mesél el, inkább töredékeket kínál: apró helyzeteket, gesztusokat, elcsúszásokat, amelyek végül puzzle-szerűen állnak össze egy ismerős képpé.
Csehovnál a humor és a tragikum kéz a kézben jár. Hogyan találtad meg az egyensúlyt?
Úgy gondolom, az életben sincs éles határ a kettő között. A legsúlyosabb helyzetekben is megjelenhet valami abszurd vagy kifejezetten nevetséges elem. Csehov pontosan ezt az emberi ellentmondást ragadja meg: először nevetünk, majd hirtelen felismerjük magunkat a helyzetben.
A próbafolyamat során folyamatosan ezt az érzékeny egyensúlyt kerestük – hogy a humor ne tompítsa, hanem éppen felerősítse a tragikumot.
Mennyire építettél a társulat közös gondolkodására?
Nagyon tudatosan nyitottan dolgoztam. A próbák során számos olyan gondolat és konkrét színpadi megoldás született a színészekből, amelyekre magamtól nem jutottam volna. Ezeket nemcsak meghallgattuk, hanem be is építettük az előadásba. Ez a fajta közös gondolkodás számomra nem kompromisszum, hanem az alkotómunka egyik leginspirálóbb formája.
Ábrahám Kíra színésznő e.h., Dányi Krisztián színész és Hostyinszki Máté színész e.h.
Ha egy kulcsszót kellene adni, amit a néző hazavisz…?
Talán a szerelem – vagy pontosabban az egymásra figyelés vágya. Az előadás nem kész válaszokat kínál, inkább kérdéseket hagy nyitva. Olyan kérdéseket vet fel, amelyek a nézőben még aznap este vagy akár jóval később is tovább dolgoznak.
Fotók: Déryné Program