A Déryné Társulat Tripla tréfa című előadása három Csehov-egyfelvonásost fűz össze egyetlen estté, ahol Dányi Krisztián két egymástól teljesen eltérő szerepet formál meg: egy kaotikus apa figurát a Leánykérésben, valamint egy hivatalos, morózus figurát a Jubileumban. A hosszú próbafolyamat során a színész szerint a legnagyobb támaszt a sok ismétlésből fakadó biztonság és Csehov rendkívül pontos emberábrázolása jelentette.
Egy előadáson belül két teljesen külön szerepet játszol. Ez mennyire volt szokatlan számodra?
Alapvetően nem ez az első ilyen helyzetem, volt már korábban is, hogy egy estén belül több karaktert kellett megformálnom. Inkább technikailag érdekes ez a helyzet, mintsem megterhelő. Az ember fejben persze nem tud teljesen „átkapcsolni”, ugyanaz a test, ugyanaz a hang, ugyanaz az idegrendszer dolgozik, de meg lehet találni azokat az eszközöket, amelyek segítenek elkülöníteni a figurákat. A jelmez például ebben nagyon sokat segít, és a gesztusok, a beszédmód is. Nem leszünk más emberek, de más működésmódot tudunk felvenni.
Hogyan tudod fejben átállítani magad két ennyire különböző jellem között?
A legnagyobb segítség ebben egyértelműen a próbafolyamat volt. Nagyon sokszor végig próbáltuk az előadást. s Leánykérést például több mint hetvenszer eljátszottam a premierig, teljes szövegtudással. Ez unalmasan rutinszerűnek hangzik, de valójában épp ez ad egy stabil alapot.
Amikor ennyiszer végig mész valamin, már nem a szöveg vagy a technika visz, inkább az számít, hogy mi történik a pillanatban, főleg a közönség reakcióival együtt.
Milyen visszajelzés volt a közönségtől?
Nagyon pozitív, és ez sokat is számított. Tokajban például kifejezetten erős reakciókat kaptunk, ami rögtön vissza is hatott a játékra. Az előadásoknál mindig van egy tanulási időszak: ki kell tapasztalni, hol van a nevetés, hol kell várni, hol engedi el a közönség jobban magát.
Ezt nem lehet próbán megtanulni, mert a közönség hiányzik a képletből. Most már minden előadással egyre jobban érezzük, hol van ennek a ritmusa.
Csehov darabjai alapvetően nem vígjátékok. Ti viszont egy játékosabb, „tréfa” jellegű előadást hoztatok létre. Ez mennyire működik szerinted?
Csehovnál szerintem mindig ott van a humor, csak nem direkt módon. Ő nagyon pontosan ismeri az embert, és ettől lesz egyszerre fájdalmas és nevetséges minden helyzet. Nem kell külön „rájátszani” a humorra, mert azt pontosan beleírta a történetekbe.
Azt gondolom, ha őszintén játsszuk ezeket a figurákat, akkor a néző először nevet, aztán elkezd elgondolkodni azon, hogy miért is nevetett. És ez a kettősség szerintem nagyon fontos ebben az előadásban is.
A próbafolyamatban mennyire volt közös gondolkodás a rendezővel?
Nagyon intenzív közös munka volt. A rendezővel szakmailag is jól ismerjük egymást, és ez sokat segített. Ő rendkívül analitikus, nagyon figyel a részletekre, ami színészként is biztonságot ad.
Sok ötletem volt nekem is, ezek közül volt, amit beépített, volt, amit nem és ez így természetes. Én abszolút bízom az ízlésében, mert látom, hogy következetesen építi a világot.
A jelmezek elég karakteresek, sokszor szinte szokatlanok. Neked mennyire fontos, hogy mit viselsz a színpadon?
Én alapvetően elfogadó vagyok ebben, amit rám adnak, azt viselem. A jelmeztervezőknek ez a munkájuk, és sokszor olyan irányba is el tudják vinni a karaktert, amire magamtól nem gondolnék.
Volt olyan jelmez, ami elsőre meglepő volt, de aztán rájöttem, hogy segít másként gondolkodni a figuráról. Nem biztos, hogy minden elsőre „szép” vagy kényelmes, de működhet.
A két szereped nagyon különböző: egy apa és egy hivatalnoki figura. Miben különböznek számodra?
Az apa inkább egy kaotikus helyzetben van, ahol még minden érzelmileg túláradó, rendezetlen. A másik szerep ezzel szemben sokkal inkább egy rendszer része, ahol már szabályok működnek.
De ami közös bennük, az az emberi bizonytalanság. Mindkettő valamilyen módon próbál helytállni egy olyan helyzetben, amit nem teljesen kontrollál.
Van kedvenc jeleneted vagy karaktered az előadásban a sajátjaidon kívül?
Hostyinszki Máté által játszott Lomov földbirtokos szerep nagyon közel áll hozzám. Egyrészt mert már a főiskolán is dolgoztunk ezzel a jelenettel, tehát van egy személyes közös múltunk is. Másrészt mert nagyon sok réteg van benne.
Mindig próbálunk segíteni egymásnak a színpadon, de közben fontos, hogy ezt ne „ráerőltetésként” tegyük, hanem partnerként. Ez egy finom egyensúly, amit hosszú idő megtanulni.
Mit gondolsz összességében, mi Csehov ereje színészként?
Csehovot nem kell megfejteni. Nagyon pontosan megírja az embert, a helyzeteket, a motivációkat. Ha a színész nem próbálja „okosabbá tenni”, mint ami, hanem egyszerűen őszintén eljátssza, akkor működik.
És talán ez a legnehezebb is benne: nem hozzátenni semmit feleslegesen, csak hagyni, hogy a helyzetek dolgozzanak.