A Vándorszínház alprogram titkos receptje: az összehangolt és lelkiismeretes munka

A Vándorszínház alprogram elsődlegesen a Déryné Társulat előadásait juttatja el befogadó helyszínekhez. Emellett kiemelt célunk és missziónk a közösségépítés.

Az elmúlt években több eredményes és hatékony lépés történt a missziónk ügyében. Ilyen eredményeink a Vándorszínház alprogramon belül elérhető két előadásos vándorcsomagok. Mindannyiunk közös célja az, hogy a rendelkezésünkre álló erőforrások hasznosulása minél hatékonyabban történjen, ezáltal egyre többen részesüljenek közvetlenül a Déryné Program által kínált színházi élményben.

A számos területen dolgozó kollégák összehangolt, lelkiismeretes munkájával érjük el céljainkat. Alapos előkészítés és hosszú út vezet ahhoz, hogy egy előadás a legprofesszionálisabb módon valósuljon meg, és ezzel színt vigyen a nézők életébe. A Vándorszínház alprogram eredményes működésének is a szaktudás az alapja. A beérkező igények alapján a projektvezető és a produkciós szervező köti le az előadásokat, egyezteti az időpontokat és a megvalósítással kapcsolatos feltételeket.

A művészeti titkár koordinálja a művészek elfoglaltságait és összefogja a műszaki stáb menetrendjét. A gazdasági osztály készíti el a szerződéseket. A marketinges kollégák minden egyes előadáshoz egyedi plakátot szerkesztenek és gondoskodnak a hatékony kommunikációról. A társulat csodás művészei mellett, egy professzionális és lelkes műszaki stáb teremti meg a körülményeket az előadások lebonyolításhoz. Ők azok, akik a szaktudásuk mellett az előadásokkal járó, fárasztó utazást is vállalják. Olyan struktúra ez, amelynek minden eleme elengedhetetlenül fontos és felbecsülhetetlen értéket képvisel.

Schumann Róbert műszaki előkészítő

„Az utazó színháznál a résztvevő műszaki személyzet létszáma korlátozott. Jellemzően 3 díszítő, 2 világosító, 1 hangosító, 1 kellékes, 1 öltöztető, 1 fodrász, a produkciós asszisztens és a sofőrök – előadásonként 4-5 fő – munkája szükséges. Egy előadás megvalósítása 15-20 órás elfoglaltságot jelent a műszak számára. Ha egy Budapesttől 200-250 km-re lévő településen játszunk, akkor azt a napot a kora reggeli órákban kezdjük és másnap hajnalban fejezzük be. A másnapi előadás megvalósításához az előző napon nem dolgozó műszaki személyzetet lehet csak beosztani. Komoly figyelmet igényel egy havi műsor összeállításánál, hogy a műszaki személyzetnek meglegyen a megfelelő arányú munka és pihenő ideje.

A Vándorszínház előadásainál, minden esetben nulláról kell kezdeni mindent. Nincsen két egyforma helyszín, így a díszletállításhoz minden helyszínre adaptálni kell a díszletet. A legtöbbször nincsenek beállított és lekábelezett lámpák, trégerek is csak ritka esetben, így mindent nekünk kell az adott befogadóhelyen kiépíteni és kitalálni. A helyszínek akusztikája is változó, ezért a hangosító számára is kihívást jelent a lehető legjobb hangzás létrehozása. A fogyókellékért sem lehet délután kiszaladni a boltba, ezekről jó előre kell gondoskodni és adott esetben hűtőládával hozni az ételt az előadásra.

A jelmezeket szekrényekben kel szállítani, és minden előadáson ezekből a szekrényből kell öltöztetni a színészeket a mindig tiszta, vasalt jelmezbe. Sok esetben egy kis szobában, vagy nyáron egy sátorban tudunk csak öltözőt és fodrászatot kialakítani. Heti több ezer kilométert utazik a csapat, és mindig mindenhová biztonságban és időben kell megérkezni, erről a sofőreink gondoskodnak.

A kihívások mellett sokszor előfordul, hogy improvizálnunk kell, ami olykor humoros szituációkat generál. Ilyen volt az is, amikor egy színpadi járás kialakításához fekete függönyre lett volna szükségünk, de mi már kifogytunk a sajátunkból. Megkerestük a helyieket, hátha ki tudnak segíteni bennünket. Nagyon lelkesek és segítőkészek voltak, így kisvártatva előálltak egy fekete anyaggal, amiről kiderült, hogy zászló. Mivel nem volt az intézményben más, leszedték a rúdról a fekete zászlót.”

Spisák István produkciós asszisztens

„Amíg más színházakban nem feltétlenül halljuk ezt a titulust, a Déryné Programon belül ez a munkakör magába foglalja a rendezőasszisztensi-, ügyelői- és súgói feladatokat egyaránt. Ezek egymástól nem független szakmai tevékenységek, ugyanakkor egy előadás különböző szegmenseire fókuszálnak. Tehát egy produkciós asszisztensnek tisztában kell lennie a színházi szakma minden elemével és azok működési mechanizmusával. Szerencsésnek tartom magam, mert mielőtt a Déryné Programhoz kerültem, a kultúra szolgálatában jónéhány területen megfordultam, számtalan tapasztalatot szereztem. Azt gondolom, minden kudarcra és minden sikerélményre szükség van ahhoz, hogy színházi emberként létezni tudjon az ember ebben a speciális közegben. Mindezeknek nagy hasznát veszem jelenlegi munkám során, hiszen rendkívül összetett a feladatköröm.

Egy próbafolyamat alatt a mindenkori rendező első számú munkatársa vagyok, a teljes logisztika felelőse, egy személyben. Minden út hozzám vezet, amiből nem lehet kihátrálni, csak beleállva, sokszor a józan észre hallgatva lehet felelősségteljes döntéseket hozni.

Az egyik legnehezebb feladat a rendezői kéréseket a legegzaktabbul, fennakadás nélkül kommunikálni a színészekkel, a művészeti titkársággal és a műszaki kollégákkal egyaránt. Itt erős személyiségek vannak és az én személyiségemnek olyan határozottságot és tudatosságot kell képviselni, hogy a szándékom célt érjen.

Számomra a műszaki kollégák ugyanolyan releváns résztvevői egy-egy produkciónak, mint a színészek. Az tény, hogy gyakran kompromisszumot kell kötni önmagammal, de tudom, hogy minden ilyen egyesség a saját fejlődésemet és az adott helyzetet szolgálja. Vándorszínházként pedig eggyel nagyobb kihívást jelent a produkciók művészi színvonalának kézben tartása, illetve hogy az előadás kiszolgálása is kifogástalanul menjen végbe a műszaki dolgozók részéről.

Minden problémára megoldást kell találnunk, ebben a szakmában nem ismerünk lehetetlent. A néző a legfontosabb! A Covid-járvány idejében történt, hogy előadás előtt az egyik színművész pozitív tesztet produkált. Két megoldás állt előttünk: vagy elhalasztjuk, vagy beugrással mentjük meg az aznapi előadást. Az utóbbit választottuk, végül én ugrottam.”

Színház mindenkinek!