Gyerekként évekig zongorázott, de nem szerette, ha megmondták, hogy mit játsszon. Szülei terelték a „tisztességes” hivatás irányába, ezért a Közgázra jelentkezett, a Zeneakadémia helyett. Jelenleg az egyik telekommunikációs multinacionális vállalat pénzügyi területén felsővezető, de a zene szeretete végigkíséri életét. Billentyűsökön játszik, de énekelni is tanult. A Déryné Társulat felkérésére új területen próbálta ki magát, a rábízott feladatot szakmai élete egyik legnagyobb élményének tartja. Kerülő Gáborral beszélgettünk.
Te szerezted a zenét a Szemet szemért című előadáshoz. Hogy kell elképzelni gyakorlatban a zeneszerzés folyamatát?
Ennél a darabnál miután elolvastam, volt bennem egyfajta szomorúság a testvérpár kapcsán. Ez az érzés megnyitott bennem dolgokat, mert a testvérem pont akkor költözött Amerikába, tehát épp át tudtam érezni, hogy milyen az, amikor két testvér eltávolodik egymástól, miközben mindvégig ott vannak egymás mellett. A saját megélés nekem egyébként is nagyon fontos, amikor zenét szerzek. Leültem a zongorához és órákon át csak játszottam. De nagyjából fél óra alatt megvolt az alap zenei motívum, aztán kicsit félretettem pihenni, majd többször újra elővettem, és tovább komponáltam. Nagyon szeretem a szimfonikus hangszerelést, sok sávon, sok hangszerrel, de ugyanakkor nagyon szeretek behozni friss, modern zenei stílusokat is. Ebben a darabban is van egy rész, ami elektromos zene, jól esik keverni a stílusokat. Elkészítettem 20 percnyi anyagot, átküldtem Domának. Végignéztük a szövegkönyvvel együtt, hogy mit hova gondoltam, Domának is voltak kérései, és bennem is felmerültek további ötletek.
Milyen érzés volt a bemutatón nézni, és hallgatni az előadást?
A feleségem és a szüleim is ott voltak velem, nem tagadom, volt bennem egy kis büszkeség. De nem is ez volt a fő érzés, hanem a tudat, hogy hozzájárulhattam valamihez, ami maradandó érték. Ahogy Steve Jobs fogalmazott: „jobbá tettük a világot”. Ebben az előadásban gyakorlatilag végig hallhatjuk a zenét, tehát két órán át. Már csak ezért is érdemes volt dolgozni. Sőt, voltak szituációk, amikor a színészek kérték, hogy legyen ott is zene, ahova eredetileg nem terveztük, ez különösen szívmelengető volt számomra.
Van esetleg tervben következő munka a Déryné Program égiszén belül?
Folyamatosan várom Doma hívását. (nevet) Viccet félretéve, nem beszéltünk továbbiakról, de ha lesz új feladat, biztos, hogy szívesen vállalom.
A teljes interjú a Déryné Magazin 3. lapszámában olvasható, valamint a Deszkavizio.hu-n.
Színház mindenkinek!