Visszafordítható folyamat a fiatalok elszigetelődése? Hogy segít ebben a kultúra? Hol találkozik a kortárstánc és az önismeret? A KultUp programról és az eddigi tapasztalatairól mesélt Grecsó Zoltán táncművész a Papagenonak.
– Hogy néz ki a gyakorlatban egy ilyen iskolalátogatás?
– Témanapnak nevezzük azokat a napokat, amikor ellátogatunk egy-egy középiskolába. Az én feladatom az, hogy megtartsam azt a táncszínházi beavató előadást, ami „Az önmagunkkal sakkozás kockázata” címet viseli, és amihez többek között Yuval Noah Harari Sapiens című könyvből merítettük az inspirációt. Az alapvető kérdés, hogy kik vagyunk, mik vagyunk, hogyan vagyunk mi emberek, mi tesz minket emberré. Igazából egy táncszínházi beavató és önismereti foglalkozás.
– Kamaszkorban elég nagy kihívás megmutatni magunkat, főleg a társaink előtt. A kortárs tánc is elég „gyanús dolog”, meg egyáltalán a részvételi színház. Mennyire nyitottak rá?
– Ráadásul a tanóra célja, hogy ők jobban megismerjék egymást. Mi is féltünk attól, hogy gyerekként megnyilvánuljunk, a mai gyerekek még inkább. Ez nyilván egyértelműen a közösségi médiának köszönhető.
Ahogy mondod az elején a pedagógusgárdától is, és a diákoktól is azt kapjuk, hogy „Na, most mutasd meg, mit tudsz!” Úgyhogy egy negatív prekoncepcióval érkeznek a diákok is és a pedagógusok is.
– Hogy lehet ezzel megküzdeni?
– Az elején én erősítem az interakciót is ezt azzal a kérdéssel, hogy láttatok-e már táncszínházat? Vagy milyen stílusokat ismertek? A hétmásodperces filmkultúra világában mindent ismernek. Ez az első két kérdésem, ami csak azért kell, hogy felmérjük, hogy kikkel dolgozunk együtt aznap, de a foglalkozás egyik legfontosabb része. Azért kérdezem meg, hogy észrevegyék, hogy most itt beszélgetni kell velünk. Az elején gyakran rossz néven veszik, hogy meg kell szólalniuk, érződik a passzivitásuk. Másfél órás a beavató foglalkozásunk, de legkésőbb a 40. percnél mindig megnyerjük őket. Legtöbbször érzem, hogy hol lágyulnak el, hogy hol van az, hogy „De jó! Ez minket érdekel.” pillanat.
A gyerekeket valóban le tudják kötni azok a dolgok, amik összetettek és kicsit különlegesek. Amint elkezdünk beszélni például a propriocepcióról, vagy arról, hogyan kell imaginálni és vizualizálni, és közben feszegetjük, mi a különbség a kettő között, máris kíváncsivá válnak. Az is érdekli őket, hogy hogyan vagyunk jelen a saját testünkben, és mi az az önegyüttérzés. És miért fontos mindez egy táncszínházi nevelési előadásban? Nos, azért, mert ezek a kérdések segítenek nekik felfedezni és megérteni saját magukat, miközben részesei lesznek egy izgalmas és interaktív előadásnak. Így, miközben elgondolkodnak ezeken a mélyebb témákon, mégis szórakoztatva és tanítva ismerkednek meg önmagukkal a táncszínház varázslatos világában.
– Mivel itt osztályokról beszélünk, ahol már működik valamilyen dinamika, előfordulhat, hogy az önismereti csoportban nem mindent akarnak megosztani a többiek előtt.
– Ez a foglalkozás nem úgy önismereti, hogy nekik magukról kell beszélniük, hanem az önismeret fontosságát hangsúlyozó foglalkozás. Például hosszasan beszélünk arról, hogy mi az asszociáció, a disszociáció, hogyan érzünk együtt magunkkal. Hosszasan kell sorolni a gyerekeknek azt, hogy mik az együttérző mondatok és mik a nem együttérző mondatok. Hogy miért lehet fontos egy táncfoglalkozás kapcsán az, hogy együtt érezzek magammal, hiszen érzem a testem, érzem az érzéseim, találkozom magammal.
Ez a foglalkozás azt hangsúlyozza, hogy figyeljük meg a saját belső hangunkat, az asszociációinkat, a képzettársításainkat, hogy közelebb kerüljünk magunkhoz. Hogy találjunk egy olyan hangot magunkkal, ami tényleg motivál bennünket. Merthogy én nem gondolom, hogy a mai generáció lusta lenne, én azt gondolom, hogy a mai generáció nagyon kritikus, mert nagyon tájékozott.
– Számodra mik a legfontosabb kérdések ezeken az alkalmakon?
– Mi az, amit látunk, és mi az, ami történik? Mi a kettő között a különbség? Mik azok a hiedelmek, mik azok a sémák? Azért csodálatos az improvizációs táncszínház mentén elindulni egy olyan foglalkozáson, ahol az önismeret mikéntjeivel és módjaival ismerkedhetnek meg a diákok.
A teljes interjú papageno.hu-n olvasható.