Október 25-én kerül bemutatásra a Déryné Központban Karinthy Ferenc: Gellérthegyi álmok című darabja. A Déryné Társulat önálló projektjeként létrehozott produkciót Janka Barnabás rendezte, a lány szerepében Szemerédi Bernadettet láthatjuk, míg a szökött katonát Havasi Péter alakítja. A premiert megelőzően egy villáminterjú formájában beszélgettünk a színművészekkel.  

  1. MENNYIRE ÉRZED IDŐSZERŰNEK A DARAB BEMUTATÁSÁT?

Sz.B. Úgy érzem, ennek a darabnak itt és most van aktualitása. Még nem vagyunk túl a pandémia miatti bezártság, veszteségek traumáin, valahogy a külső világ beszűkülésével mi, magunk is zárkózottabbak, óvatosabbak lettünk, arról nem is szólva, hogy folyamatosan ott lebeg fölöttünk egy újabb karantén lehetőségének pallosa. Amikor ezt az előadást bepróbáltuk, világszerte egy láthatatlan ellenséggel vívta csatáit az emberiség (s vívja még most is, csak egy kicsit csendesebben),  ennek a lelkiállapotnak a lenyomata ott buzog a mondataink mögött, és csak még közelebb hozza a darabbéli háborús keretet a saját valóságunkhoz.

H.P. A darab időszerűsége talán épp a lezárások révén kapott hangsúlyt. A bezártság, bizonytalanság, félelem, egymásra utaltság mindannyiunk számára ismerős lehet az elmúlt időszakból.

  1. MILYEN ÉRZÉS EGY NÉV NÉLKÜLI SZEREPET MEGJELENÍTENI?

Sz.B. Valahogy sohasem érdekelt, mi ennek a Lánynak az igazi neve. “Anni, Fanni, nem mindegy?!” – ahogyan ő fogalmaz. Névtelensége nem azt jelenti, hogy a semmiből jönne, vagy a semmibe tartana, olyan megfogható, olyan valóságos, mégis időtlennek tetsző alak. Lehetnék én is, te is a XXI. században, a virtuális világ okozta elszigetelődés korában, de lehetne a dédanyám is, akinek Délvidéken összecsaptak a feje fölött a világháborúk hullámai. Ez a Lány úgy hitte, egyedül van a túlélésért folytatott küzdelemben, egyedül a gyászával, és erre a legkiszolgáltatottabb helyzetben talál valakit, akivel ugyanannyira szükségük van egymásra. Semmi másra nem vágyik, mint szeretetre, megértésre, biztonságra, éppen úgy, mint bármelyikünk.

H.P. Nem gondolom fontosnak egy szereplő nevét ilyen szempontból. Tulajdonképpen a drámai karakterek nagyrészt Jedermann-figurák. Épp azt hangsúlyozva, hogy hasonló élethelyzetbe, szituációba bármelyikünk kerülhet.

  1. A LEZÁRÁSOK ÉS A KIJÁRÁSI KORLÁTOZÁSOK ALATT PRÓBÁLTÁTOK A DARABOT. MENNYIRE TUDTATOK FELSZABADULTAN PRÓBÁLNI?

Sz.B. Oldott, baráti légkörben zajlottak a próbák. A vírus és a korlátozások okozta nehézségek csak még inkább összekovácsoltak bennünket: véd- és dacszövetséggé érlelődtünk.

H.P. Mivel ebben az időszakban egyáltalán nem voltak előadások, nem játszhattunk, szinte leállt az élet, úgy gondolom kivételezett helyzetben voltunk. Nem volt más feladat, mint egyetlen egy dologra összpontosítani: a próbafolyamatra. Ilyen helyzetbe egy színész nagyon ritkán kerül.

  1. EZ AZ ELSŐ RENDEZÉSE JANKA BARNABÁSNAK. MILYEN VOLT VELE A PRÓBAFOLYAMAT MINT SZÍNÉSZ?

Sz.B. Nagyon szeretem Barna kreatív energiáit, határozottságát, színházi gondolkodásmódját. Szeretem, hogy egy olyan előadást álmodott színpadra, amelynek az ember, a színészi teremtőerő áll a középpontjában. Végig hitt bennünk, a rendező mögötti színész empátiájával, támogatásával és kimeríthetetlen türelmével minden akadályon átsegített bennünket Petivel.

H.P. Mivel egy kétszereplős darabról van szó, maga a produkció nem igényel nagy stábot sem, ezért az ilyen fajta előadások mindig családiasabb, bensőségesebb hangulatban születnek, mint a nagy létszámú előadások. Azt hiszem, hogy egy jó hangulatú, igazán alkotó közeget sikerült Barnának létrehoznia, úgyhogy ilyen téren teljesen rendben ment minden.

  1. NYILVÁN MÁS NEHÉZSÉGE VAN EGY SOKSZEREPLŐS DARABNAK ÉS EGY EHHEZ HASONLÓ KÉTSZEMÉLYESNEK, DE MÉGIS MENNYIVEL NEHEZEBB VAGY KÖNNYEBB EGYMÁSRA UTALVA LENNI A SZÍNPADON?

Sz.B. Egy kétszereplős darabban még inkább felelős vagy magadért és a másikért. Csak a partnerbe kapaszkodhatsz, ő az egyetlen, akinek a tekintetéből meríthetsz másfél órán keresztül. Ezer fokon kell égned, s őt is megperzselned, nem lazíthatsz, nem engedhetsz ebből a lelki összeláncoltságból egy pillanatra sem.

H.P. A színész teherbírását (mind pszichikai, mind fizikai értelemben) nyilvánvalóan jobban próbára teszi egy ilyen jellegű előadás. Én valamiért mégis jobban szeretem ezeket darabokat, mert habár egy folyamatosabb jelenlétet követel meg a színésztől, de ezzel párhuzamosan a szerep kibontakozására is több idő és lehetőség nyílik.

  1. BETTI, MENNYIRE FONTOS SZÁMODRA A BIZALOM EGY KAPCSOLATBAN?

Sz.B. A bizalom és az őszinteség számomra egy kapcsolat alfája és omegája. Ez teremti meg a szilárd alapokat, a mélységeket és a magasságokat a szárnyaláshoz, a biztonságot, hogy a megfelelő ember kezébe helyeztük a lelkünket – annak minden titkát, szépségét és hibáját (legyen szó akár szerelemről, akár barátságról, akár kollegialitásról).

  1. PÉTER, MIKOR TUD SZERINTED FELSZABADULNI A TÁRSADALMUNK EGY ILYEN VILÁGJÁRVÁNY UTÁN, VAGY ENNEK AZ IDŐSZAKNAK MENNYIRE LESZ LENYOMATA BENNÜNK?

H.P. Szerintem maga a felszabadulás rögtön a lezárások feloldásával megtörtént. Viszont a valós károk és következmények lehet, hogy csak jóval később, talán évek múltán mutatkoznak meg.

  1. VÉGEZETÜL MI AZ AZ EGYETLEN SZÓ, AMI SZÁMODRA ESZEDBE JUT A DARAB KAPCSÁN?

Sz.B. Nem szó, inkább szókapcsolat: EGYMÁSBA KAPASZKODÁS.

H.P. Bátorság.

KARINTHY FERENC: GELLÉRTHEGYI ÁLMOK

A II. világháború végén járunk. Budapest ostrom alatt. Ezekben a bizonytalan időkben választja menedéknek az elhagyott villát egy szökött katona és egy üldözött lány. A villát nem hagyhatják el, hiszen az egyenlő a biztos halállal. Marad tehát a szoba, ahol nem mást, mint a játékot választják. Így történhet meg velük az, hogy bár nem lehet a házat elhagyniuk, akár a foglyoknak, mégis szabaddá tudnak válni.

És itt mindent szabad! Minden irányból kezdik megközelíteni, megismerni a másikat. Eleinte mindenki védi saját magát. Azt, hogy honnan jött és miért van éppen most ezen a helyen, ebben a szobában. Amire azonban nem számítanak, hogy az ártatlannak hitt játékokkal a saját belső félelmeik, kicsinyességeik, világról alkotott véleményük, az emberekbe vetett hitük is felszínre kerül. Így játszanak ők: nagy kedvvel viruló arccal és olykor maró gúnnyal, valamint kendőzetlen őszinteséggel egymással, egymásért.

A játékokat csak az ostrom tudja megszakítani, néhány pillanatra mely emlékezteti őket a kívül tomboló háborúra. Marad nekik a remény, melyen keresztül ott pislákol a túlélés fénye. A remény. Az ami marad nekik a játékon kívül. Hiszen legyen bármekkora zajos és pusztító a vihar, akkor is lesz újra tiszta az ég. Csak azt nem tudjuk meddig tarthat ez a vihar az életünkben.

Mi történhet, ha két ember – rajtuk kívülálló okok miatt – menekülni és bujkálni kényszerül egy villában? Mi az a pont amikortól megbíznak egymásban? Mit kérhetünk számon a másik ember múltjából? Ítélkezhetünk-e a másik múltjában elkövetett a hibák miatt? Karinthy Ferenc darabja ezen kérdésekre is próbál válaszokat adni.

Jegyek 3500 Ft-ért kaphatóak itt:  https://bit.ly/3plmHCc