Közép-Európa legnagyobb pódiumművészeti seregszemléje, a Kaleidoszkóp VersFesztivál immáron 20. alkalommal került megrendezésre. A rangos eseménynek idén a kaposvári Csiky Gergely Színház és intézményei adtak helyet. A fesztivál, nevéhez hűen, a költészet ezernyi színét és formáját vonultatta fel, versszínházi előadásokkal, verszenei, dalköltészeti koncertekkel, versfilmes bemutatókkal, kiállításokkal és irodalmi estekkel. A versenyprogramok között a Déryné Társulat produkciója, a Psyché és Nárcisz című monodráma is szerepelt, amely elnyerte a zsűri különdíját.

A jubileumi Kaleidoszkóp VersFesztivál zsűrijét Bagossy László Csokonai-díjas rendező vezette, tagjai közt Szűcs Katalin Ágnes Jászai Mari-díjas színikritikus, dramaturg, Borbély Sándor Kaleidoszkóp díjas színművész, Huzella Péter Kossuth-díjas előadóművész és Turczi István Prima Primissima díjas költő foglalt helyet.

A Psychét megformáló művésznővel, Szemerédi Bernadettel készítettünk villáminterjút, akinek ezúton is gratulálunk a fesztiválon való szerepléshez és a díjhoz!

Milyen érzés, hogy a Psyché és Nárcisz előadásod kivívta a szakma elismerését és különdíjban részesült a Kaleidoszkóp Versfesztiválon?

A kaposvári díjátadón sajnos nem tudtam részt venni, mert a gálával párhuzamosan János vitézt játszottunk Gyöngyöspatán. Nem sokkal a hazaérkezésünk után jött az üzenet a hírrel: a Psyché és Nárciszt a zsűri különdíjjal jutalmazta. Először hitetlenkedve olvastam vissza a gratuláló sorokat, hiszen ilyen színvonalas és erős mezőnyben már maga a megmutatkozás lehetősége is felemelő, nemhogy díjat kapni. Ráadásul most először játszottam délelőtt 10-kor, zömében gimnáziumi közönségnek a versenyprogram nyitányaként – ennek a 70 percnek a tanulságait, újdonságait igyekszem majd tovább örökíteni.

Leírhatatlanul boldog vagyok, hogy ez az előadás, amely számomra oly’ fontos, egy szakmai grémium szerint is figyelemre érdemes, s a bennem kavargó megannyi érzés közül ugyanilyen erős a hála is mindazok felé, akik nélkül ez a produkció nem valósulhatott volna meg.

Mesélj nekünk az általad megformált karakterről. Milyen ő? Milyen értékeket képvisel?

Lónyay Erzsébet (Psyché) alakja már az érettségi óta kerget engem – vagy inkább én őt. Magához láncolt, s amikor már lazulni látszott volna ez a titkos kötelék, újra és újra felbukkant. Végül tavaly, amikor egy hangoskönyvhöz kellett megszólaltatnom a Tarantellát, a férjem, Széplaky Géza vetette fel, miért nem készítek belőle monodrámát. S milyen érdekes a Gondviselés, hogy Kaj Ádám személyében olyan rendezőt találtam, akivel Weöres Sándor fiktív költőnője szintén régóta kacérkodott.

Psyché az egyik legszínesebb, legellentmondásosabb női lélek, akivel valaha is találkoztam. Hosszú hónapokig gyűjtöttem a bátorságot és az erőt, hogy minden szélsőségével, megzabolázhatatlanságával, erotikájával, fájdalmával, vágyával, dühével, veszteségével, szemtelenségével, titkával megformálhassam, s megmutassam ennek a gazdag női sorsnak az origóját: gyermekkori pajtásához, Ungvárnémeti Tóth Lászlóhoz fűződő beteljesületlen szerelmét.

Psyché mindannyiunk számára példa lehet kitartásban, újrakezdésben, megbocsátásban, önzetlenségben, az önmagunkhoz, a saját belső igazságunkhoz való hűségben, emberismeretben.

Mit üzen a darab a ma emberének?

Mi a valódi hűség? Mi az igazi szabadság? Merjünk önmagunk lenni! Szeressük azt, aki a tükörből visszapillant ránk – minden szépséghibájával, mert csak így tudjuk ezer fokon szeretni a másik embert is! Az érzelmeink, a botlásaink, a fájdalmaink, az álmaink tesznek emberré. Psyché a kimondott és a leírt szavak felelősségéről is tanít: a költészetben, a művészetben való meghalásról és az újjászületésről; az élni, erőn felül küzdeni és a mindenkor szeretni akarásról, békítésről, lázításról, a bennünk lévő ellentmondások létjogosultságáról.

Psyché: Szemerédi Bernadett

Zene: Ágoston Máté

Jelmez: Kovács Klaudia e.h.

Díszlet: Kreisz Dorka e.h.

Rendező: Kaj Ádám

RendezőasszisztensHeim Dorka