Rövid idő alatt közönségkedvenc lett a Déryné TársulatTóth Ede: A falu rossza című produkciója. A Vándorszínház alprogramban utaztatott, sodró lendületű, humorral gazdagon átszőtt előadás különlegessége a színészek élőzenei kísérete hegedűn, gitáron, cajonon, fuvolán, brácsán, nagybőgőn és klarinéton. A Gonosz Pistát alakító színművésszel, Kárpáti Barnabással beszélgettünk.

Elsőként mesélj Gonosz Pistáról, milyen ember ő? Például hisz-e az igaz szerelemben?

Nem hiszem. Vagyis nem ezen a síkon mozog. Ő az a fajta ember, aki inkább kihasználja mások szerelmi bonyodalmait, és a megszerzett tudással aktívan él, mégpedig a maga javára.

Vannak-e hasonlóságok közted és Gonosz között? Mi az, amit kifejezetten szeretsz Pistában?

Merem remélni, hogy nincsen sok hasonlóság Gonosz Pista, meg köztem. Pont ezért élvezem nagyon játszani. Élvezem a pofátlanságát, a sunyiságát, gerinctelenségét. Szeretem benne ezt a generált veszélyesség – érzetet, hogy az élete, az ügyletei rizikósak, holott kis pitiáner, ám valóban tisztességtelen akciókkal ügyeskedik. Szeretem benne, hogy hiszi magáról, hogy gonosz, de érdemben mégsem tud igazán ártani. Megpróbálja, de igazán nagy bajt nem tud okozni. Persze ahhoz, hogy legyen hitele a szerepnek, ezekhez a magam által megvetett részeimhez kellett folyamodnom. Nagy élvezettel, hozzáteszem.

A karakter megformálásánál mire kellett odafigyelned, akadtak-e nehézségek?

A mozgás. Egy kicsit mindent hajlamos vagyok túlmozogni a színpadon és az életben is, ez pedig gyakran szétveti az energiáimat, erre mindig külön adag koncentrációt kell fordítanom. Ráadásul a darab formai világa a mindnyájunk által ismert rajzfilmesített népmeséket idézi jelmezben és mozgásban is. Utóbbinál ez úgy nyilvánul meg, hogy a szereplők szokatlan tempóváltásokat eszközölnek, pózokba merevednek. A jelmezeken pedig megjelenik a „Magyar népmesék” – felirat köré tekeredő jól ismert levélfüzér.

Gonosz hogyan látja a történetet, mi a véleménye a többi szereplőről?

Iszonyatos magabiztossággal és természetességgel hazudik, nyeregben van. Tudja magáról, hogy képessége van a surranásra egy-egy kínos helyzetből. Neki az egész történet csupán egy játék, a darabban születő dráma tőle távol áll, igazán nem érinti meg semmi, ami a falu többi lakójával történik. Persze árgus szemmel figyel, s használja, előidézi a bonyodalmakat.

Amihez nagyon ért, hogy kivel milyen hangot érdemes megütnie, hogy célját elérje. Feledi Gáspárral kifejezetten jó viszonyt ápol, alázatos, tiszteletteljes vele, hiszen nála van (Gazsi bácsinál) a bírói hatalom. Göndör Sándorral, a falu rosszával óvatos, hiszen a fiú kiszámíthatatlan, robbanékony, illetve végtelenül őszinte, ez a terep pedig Gonosz számára ismeretlen.

Bátki Tercsi és Feledi Lajos egyenesen szórakoztatja őt, tisztában van azzal a lila köddel, melyben a pár úszik, s melyben marják egymást tiszta szerelemmel. Feledi Borist kis furcsa bogárnak tarja énszerintem. Introvertált, álmodozó lányt lát, ahogy mindenki, de megfejteni nem tudja, éppen ezért furcsállva nézi őt, mintha nem értené a jelenséget, fel sem merül benne, hogy a lány már két esztendelye szereti Sándort, a falu rosszát. Finum Rózsit kicsit Göndör női alteregójának tartja, bár tőle nem tart egyáltalán, csak amennyiben esély van rá, hogy lebuktatja.

Minden szereplő jellemét felülről nézi, némi megvetéssel, s belül ilyesfajta monológ csatlakozik hozzá: „milyen buták, mennyi mindent kiteregetnek és elárulnak a saját vesztükre a viselkedésükkel!”

Neked mi a személyes véleményed, a darab végén mindenki megtalálta a maga boldogságát?

Majdnem mindenki megtalálja, még Gonosz Pista is, ez azért különös, mert nem így van megírva. A darab szerint Gonoszt letartóztatják a szőlős ügylete miatt. Itt viszont Finum Rózsival kerül össze a szó legszorosabb értelmében. Nem bánom, hogy ez így alakult, mert így a darab végén elénekelt népdal teremt egy olyan egységet a szereplők között, amiben ott van a remény, a lehetősége annak, hogy mostantól megférnek majd egymás mellett, vagy legalábbis elfogadják egymást olyannak amilyen. Egyedül Finum Rózsin érzem azt, hogy Gonoszt végső elkeseredésében választja, az ő boldogsága a jövőben egyáltalán nem biztos, hozzáteszem, Gonosz Pistáé sem…

A darabban három ember, Göndör Sándor, Finum Rózsi, Feledi Boris kitartóan szerelmes valakibe, aki nem viszonozza az érzéseiket. Hibás érvelés az, hogy szeress engem, mert én szeretlek, ilyen nincs. Vagyis érvként nem állja meg a helyét, belső vágyódásként nagyon is. Mégis kétszer elhangzik, mint érv. Először Göndör Sándor szájából, amelynek majdnem tragédia lesz a vége, majd Feledi Boris szájából, amelynek szerelem lesz a vége. Ha a darabot nézem, arra kell következtetnem, hogy nem az érv a fontos, hanem az, hogy hogyan szólal meg az emberből az ő szerelme.

Tudnál nekünk mesélni egy emlékezetes pillanatot, amely valamelyik tájelőadáshoz kötődik?

Sátoraljaújhelyen játszottunk egy gyönyörű szabadtéri színpadon. Az előadás első felvonásában Feledi Boris a monológja alatt hirtelen elkezd kutyamód vonyítani a benne lakó hatalmas szerelemérzés levezetése végett (gondolom én). Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a környék egyik portájáról egy kutyus vonyított vissza Boriskának, elképesztőan vicces volt.

A nézőktől rengeteg pozitív vélemény érkezik az előadásról. Miben látod a darab sikerét?

A lendületében, humorában, valamint látványvilágában. Amit én nagyon szeretek, hogy az egész díszlet egy falusi ház tisztaszobájában megtalálható piros-fehér szőtteseire emlékeztet, ebből lépnek ki a szereplők. Az előadást élőzene kíséri, hegedűn, gitáron, cajonon, fuvolán, brácsán, nagybőgőn és klarinéton.

KÁRPÁTI BARNABÁS

1996-ban született Óbudán. Kilenc évesen beleszeretett a zongorába és a néptáncba. Nyolc év zongorázás után két évig orgonálni tanult, majd népi brácsázott, valamint énekelt.  A Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában töltötte gimnáziumi éveit. A zene folytonos megismerése és szeretete, valamint az együtt muzsikálás élménye, a csapatmunka megtapasztalása egy „igazán fontos batyu” az életében. Sikerrel felvételizett a Magyar Táncművészeti Egyetem Táncos és próbavezető szakára, néptánc szakirányon, ahová két évig járt. A Táncművel párhuzamosan a Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola tanulója, ahol végleg és visszavonhatatlanul beleszeretett a színház világába, felvételt nyert a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar színművész szakára, osztályfőnöke a Kossuth díjas Bozsik Yvette. A Déryné Társulat tagja, bemutatkozott a Magyar Nemzeti Színházban, illetve a Kaposvári Csiky Gergely Színházban. Játszott a Tanár című sorozat harmadik évadában, valamint az HBO új magyar sorozatában A besúgóban is szerepelt.