A Jászai Mari-díjas színművész újonnan csatlakozott a Déryné Társulathoz. Lapis Erika 15 kérdésre válaszolva mesél arról, hogyan vezetett az útja a zenétől és a versektől a színpadig, kik voltak rá nagy hatással, milyen szerepek vonzzák, és mit jelent számára a vándorszínház. Azt is elárulja, miben szeretne fejlődni, melyik korszakba utazna vissza az időben, és milyen különös szokásai vannak.
Mi volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy színész szeretnél lenni? Mi vonzott a pályára?
Talán nem is egyetlen pillanat volt. A zene és a zenélés azonnal megtalált, igazából zongoristának készültem. Aztán kiskamaszként a versek végérvényesen elvarázsoltak. Általuk megfogalmazni valamit magamról pedig egyértelműen a színház irányába lökdösött.
Ki vagy kik voltak a legnagyobb hatással rád az egyetemen? Mi volt a legfontosabb tanács, amit kaptál, és kitől?
Azt hiszem, első éves vizsgára készültünk, és Lojkó Lakatos József filmrendező megkérdezte Lady Anna monológjánál, hogy szerintünk mit jelent királynőnek lenni. Jöttek a válaszok a tartásról, a beszédmódról. Csak mosolygott, és azt mondta, hogy királynőnek lenni azt jelenti, hogy a teremben lévő többi ember hogyan viselkedik veled, amikor belépsz.
Ebből értettünk meg valamicskét arról, hogy a színészet nem az egyéni egóról vagy a színész pózolásáról szól, hanem a partnerek közötti interakcióról és arról, hogyan reagál rá a környezet.
Van példaképed a szakmában, akinek a pályáját követed?
Meryl Streep. Nem láttam még nála komolyabb szakmai tudással dolgozó színészt. Elképesztő természetességgel tud mindig más lenni.
Milyen típusú szerepek érdekelnek inkább? Drámai hős? Humoros figura?
Leginkább a nehezen megérthető, komplex, érzelmileg összetett női karakterek vonzanak. De szeretem a lazább műfajokat is: szatíra, komédia, zenés előadások. Minden jöhet, korszakban vagyok.
Mit jelent számodra a vándorszínház műfaja és a „Színház mindenkinek!” misszió?
Egészen más érzés olyanoknak játszani, akik eleve keresik a színházat, és megint más olyanoknak, akik ritkán vagy talán még sosem kerültek közel ehhez a világhoz. Utóbbi talán nagyobb felelősség.
Milyen érzés mindig új helyen, új közönség előtt játszani?
Van bennem valami gyermeki izgalom, amikor buszra szállunk. Minden alkalommal kicsit más arányú díszlet fogad, más akusztikájú színház és különböző hangulatú terek. Frissen tart.
Szerinted mitől jó egy előadás? Miért fontos ma, 2026-ban a színház – különösen a fiataloknak?
Szerintem minden olyan energiából jó színház lesz, ahol az alkotók – színésztől a rendezőig – kollektíven vetik alá magukat a történetnek. El kell kerülni az általánosságot, és érzékenyen, de pontosan kell megfogalmazni az emberi sorsokat.
Meryl Streep szerint a színház „szent játszótér”, ahol idegenek ülnek egymás mellett a sötétben, és egyszerre élik át ugyanazt az érzelmet. Ez segít lebontani a köztük lévő falakat.
Mi az a három szó, ami legjobban jellemez téged?
Kíváncsi. Szenvedélyes. Makacs.
Miben szeretnél fejlődni a következő időszakban?
Szeretnék még bátrabban kockáztatni. Kevesebbet kontrollálni magam, és még jobban bízni abban, amit ösztönösen érzek.
Ha nem színész lennél, mivel foglalkoznál?
Annyira nincs messze a színpadtól, de szerintem operaénekes lennék. Volt egy korszakom, amikor komolyan tanultam a klasszikus éneklést.
Mi a bakancslistád top 3-as tétele?
Beülni műsorvezetőnek egy reggeli vagy komolyabb műsorba.
Szólóutazni.
Profin fütyülni az ujjaimmal.
Melyik korszakba utaznál vissza időgéppel – akár egy szerep kedvéért?
A 17. századi színházak világába, amikor a színház még egy nyers, szinte veszélyes közösségi élmény volt. Borzasztó kíváncsi lennék, hogyan működött akkor a színpadi jelenlét, milyen volt a beszédtechnika, és milyen lehetett az első női színészek megjelenése a színpadokon.
Mi az a hobbi vagy furcsa szokás, amit kevesen tudnak rólad?
Nem is tudom, az autóban sminkelést tökélyre fejlesztettem. 😆 És utálok telefonálni.
Ha egy étel lennél, mi lennél – és miért?
Kemencés kovászos kenyér, ahogy a nagymamám sütötte.
Mi az, ami azonnal jókedvre derít, bármilyen napod van?
Egy amolyan jó, választékos káromkodássorozat.