Székely János: Caligula helytartója
Árulónak számít az, aki az emberségben leli meg hazáját, szembeszállva az önkényuralommal? Véghez tudja vinni, amit becsülete kíván, vagy eleve bukásra ítélt?
Caligula helytartója élete legnagyobb dilemmája elé kerül. Egy népet számtalan módon le lehet igázni. Caligula a legérzékenyebb ponton támad, hitük és törvényeik eltiprásával egy teljes kultúrát igyekszik megsemmisíteni. A fő kérdés az, hogy miként maradhat meg az ember embernek; teljesíti a parancsot, egy népet pusztulásra ítélve, avagy ő maga pusztul el, miközben kockáztatja a római birodalom egységét. Hol húzódik a hatalomhoz való hűség határa?
Becsület, barátság, szabadság, kötelesség, hitszegés, önámítás, önfeláldozás. Székely 1972-ben írt, világhírre emelkedő színműve általános érvényű morális kérdéseket feszeget, sosem veszít aktualitásából.
Petronius (római patrícius, Caligula szíriai helytartója) – Pásztor Máté
Decius (római lovag, Caligula állandó követe) – Kántor Zoltán
Lucius (fiatal római nemes, Petronius segédtisztje) – Hajdú-Sobor Csaba
Probus (Petronius segédtisztje) – Farkas Zoltán
I. Agrippa (Palesztina királya) – Erdélyi Gábor
Barakiás (a jeruzsálemi templom főpapja, az egyháztanács elnöke) – Albert Péter
Júdás (zsidó politikus, az államtanács tagja) – Harmath Imre
dramaturg – Debreceni Boglárka
díszlet- és jelmeztervező – Pallós Nelli
zeneszerző – Romhányi Levente
rendezőasszisztens – Gyetvai Viktória
súgó – Máté Anette
ügyelő – Csank Péter
kellékes – Pető Martin
rendező – Susán Ferenc