Közel száz évvel az ősbemutatő után, február 25-én lesz a Déryné Társulat: Patika című előadásának premierje. A darab aktualitásáról és saját szerepéről a patikussegéd Kálmánt alakító Pásztor Márkkal a Papageno beszélgetett.
– Mesélsz egy kicsit a darabról és a szerepedről?
– Szép Ernő színművében alapvetően a boldogságkeresés jelenik meg. Megérkezik Balogh Kálmán, az új patikussegéd, aki még soha életében nem volt boldog. Egy vidéki fiú, aki felment Budapestre, de ott sem találta meg, amit keresett, majd Pestről ismét vidékre kerül, nagy elvárásokkal, hogy ő majd az angyalokkal fog ott találkozni. Ehhez képest egész más, a valóság fogadja. Nem találkozik nagy ideológiákkal. Nem az történik, amit ő előzetesen elképzelt. Annyira beleélte magát egy képzeletbeli életbe, egy idealizált társ képébe, hogy nem akart szembenézni azzal, hogy ezen kívül bármi más is létezhet, ami működőképes. A vidéki közegnek köszönhetően egy elég erőteljes jellemfejlődésen esik át. A ’rózsaszín köd’ – eloszlik a szeméről, és ráébred, hogy a valóságban az, ami boldoggá tehetné őt, ott van az orra előtt.
– Te honnan tudtad megközelíteni ezt a figurát? Hogy találtál utat hozzá?
– Nem volt nehéz megtalálni a kapcsolódási pontokat, mert nagyon egyetemes ez az egész problematikai mag, amit ki akarunk csíráztatni. Sok ember átment már hasonlókon, került már ilyen élethelyzetekbe, amikor annyira csak egy dologra fókuszálsz, hogy elhaladsz a többi mellett, és csak utólag veszed észre, hogy nem biztos, hogy a jó utat választottad. Bőven elég volt felidézni azokat a helyzeteket, amikor utólag csaptam a homlokomra, hogy hát azt nem úgy kellett volna.
Ez nem csak Kálmánra igaz, hanem a patikusnéra is, ezáltal párhuzam van a két szereplőben. Kálmán esetében az önbecsülésnek az elvesztése, valamint annak keresése miatt gondolja azt, hogy attól lesz boldog, ha például beleszeret egy világhírű operaénekesnő. Azért vágyakozna ennyire fölfelé, mert ahogy el is mondja, neki soha nem volt senkije, senki nem törődött vele. Azt gondolja, hogyha majd egy olyan valaki fogja őt szeretni, aki elérhetetlen, attól lesz ő maga is fontos.
Ellenpontként ott van a patikusné, akiben fel sem merül, hogy ő boldogtalan lenne. Igazából Kálmán világít rá, amikor megkérdezi tőle, hogy boldog-e. Az asszony beletörődött az életébe és egészen eddig nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel. Hozzáteszem, utána sem feltétlenül, csak abban az egyetlen varázslatos, véletlen pillanatban, amikor ők összekerülnek a második felvonásban. Ekkor mind a kettőjükből előtör az őszinteség. A patikusné is egy magányos nő, aki többre vihette volna, mint amit kihozott az életéből. Egy pillanatra ez fölsejlik benne, aztán visszasüpped a korábbi állapotába. Ezzel szemben Kálmán tesz egy lépést a valóság felé.
A teljes interjú a papageno.hu-n érhető el.